Solar Flare - Tizennegyedik

Nem figyeltem oda a beszélgetésre, inkább le akartam kötni Jake-et.
Megfogtam a kezét, közelebb húzódtam hozzá. Jól esett a testének a melege, és éreztem, ahogy a remegése alábbhagy.
Kezemet az arcához érintettem és emlékeket mutattam neki. Jó volt visszaemlékezni az együtt töltött percekre, pillanatokra, és szinte az egész életemet végigkísérte.
Majd elérkeztem a szerelem valláshoz, az esküvőhöz, majd a nászúthoz. Már kezdtem belepirulni amikor Jane kiáltása zökkentett ki... Még jó.. apa nem hiszem hogy díjazta volna.
Egy vörös szemű -nyílván volturi - nő állt a szobában. Zilált külsejű, rettegett... félt valamitől. Majd rájöttem mitől... Jane-től. Anya nyilván a palyzs alá vonta. Marcusról, és Cairusról beszélt... Meghaltak.. én nem értettem... Tudtam kik ők.. és a nő bizonyára Heidi lehet...
Mentegetőzött, szinte könyörgött, majd előkapott egy levelet. Jacob megint ugrása készen tartotta izmait... Majd a nő lassan, minden szót tisztán ejtve mondott.
" A három fő vámpírotok halott. Rátok is ez jár, és mind arra aki szembeszegül. Ha úgy gondoljátok készüljetek a harcra. Nem sok értelme lesz. Túlerőben vagyunk... A Cullenéket úgy hallom sikerült beszerveznetek, a farkascsapattal együtt gondolom. Üzenem nekik, jobb lenne ha kimaradnának. Őket nem akarjuk bántani. Románok "
A szobában csend lett... Viszont mindenki ideges volt. Jane mereven Heidire nézett, anya petig homlokát ráncolva koncentrált.
Senki sem mozdult.. Csupán az én szívverésem, és Jake-é hallatszott.
Anya levette Heidiről a palyzsot, ugyanis egyszercsak felsikított, és a földre zuhant. De csak egy pillanatig tartott... Anya visszahúzta rá a vádelmet, és Jane mérgesen nézett rá. Demitri végighúzta a mutató újját Jane karján. A nő ránézett, sokkal lágyabban mint az előbb.
- Embereket kell keresnünk...- mondta Alec.
- Igen... harc. - vigyorgott Emmett.
- Nektek nem kell harcolnotok. -mondta Jane fennsőbségesen.
- De kell. - szólalt meg apa. - sokkal tartozom Nektek, szóval én harcolok. A családom viszont maradjon.
- Még mit nem!- horkant fel Alice.
- Rendben, Ti jöhettek.. De Bella..
- Én is ott leszek. ugyanannyival tartozom Nekik, mint Te.
- Én is megyek. - jelentettem be.
- Akkor én is... - mondtaJake- és a falka is.
- Nem!- mondta anya - Nessie, Te ithhon maradsz Jake-kel, és a falkával.
Rendben, legyen. Gondolataimat magamba folytottam, hogy apa nehogy kitalálja.... Nem lesz egyszerű itthon hagyniuk, az biztos...

Snowstorm - ötödik

A levél

Odaértünk Cullenékhez. Sok időt pocsékoltunk el arra, hogy hazavártuk a drágalátos kis félvér kölyköt, és a férjét, a korcs kutyát.
Amikor hazaértek kisebb vita robbant ki, ugyanis nem hittem nekik az Aro-ügyben.
Végül is Edward elmondta, hogy a románokra gyanakszik... Így, visszagondolva, én is rájuk gyanakszom. Hiszen mi vettük el tőlük a hatalmat, és most vissza akarják szerezni.
- Elmegyünk hozzájuk. - mondtam a többieknek.
- Hova? Tudod hol vannak? - kérdezte Jasper.
- Nem, de valószínűleg Románia közelében... - néztem rá gúnyosan
- Várjatok. - szisszent fel Edward.
Mindannyian kérdőn néztünk rá.
- Itt van valaki. Folytassuk a beszélgetést. Hallom a gondolatait. Hírt hozott nekünk.
- Harc? - vigyorgott Emett. - Mondd Edward, hogy a románok hadat üzennek nekünk.
- Nem... - Edward ránézett arra a kis jövőbe látó kis csajra.
- Mit látsz Alice? - Kérdezte a csajszi barátja. Megjegyzem, iszonyú nyálasan bánik a csajjal...
A gondolatomra válaszként Edward egy lesújtó pillantással válaszolt.
- Itt van... - sziszegte Edward...
- Ki? - kérdeztem
- Heidi...
- Mi? - pattant fel a testvérem, aki eddig némán ült. - Úgy volt hogy Marcusékra vigyáz.
Heidi belépett a szobába. Szemében félelem volt...
- Meghaltak.... - mondta, szinte sokkos állapotban...
- KIK? - pattantam fel.
- Cairus.... Marcus...
- MI? - ordított Felix.
- Hogy történhetett? - kérdezte Demitri. - Úgy volt, hogy vigyázol rájuk!!!
- Hadd meséljem el. - szinte könyörgött Heidi. Legszívesebben megkínoztam volna. De Bella bevonta a pajzs alá. Jasper megpróbált lenyugtatni a hangulathullámaival.
- Elküldtek vadászni Cairusék. Azt mondták, hozzak nekik pár túristát...
- És te elmentél - sziszegtem.
- Igen... Amikor visszajöttem... Megtaláltam őket... Elégetve... Egy levél volt hátrahagyva... - elővett egy papírt, és elkezdte olvasni. - " A három fő vámpírotok halott. Rátok is ez jár, és mind arra aki szembeszegül. Ha úgy gondoljátok készüljetek a harcra. Nem sok értelme lesz. Túlerőben vagyunk... A Cullenéket úgy hallom sikerült beszerveznetek, a farkascsapattal együtt gondolom. Üzenem nekik, jobb lenne ha kimaradnának. Őket nem akarjuk bántani. Románok "

Solar Flare - Tizenharmadik

Hazaértünk.
Furcsa volt. Felettéb furcsa. A szívem dobogott, és most nem az izgalomtól. Most a félelemtől. legfőképp nem azért aggódtam, hogy mi van Aroval, hanem azért mert tudtam, a közelben van Jane. És hallottam mire képes.
- Jake, jobb lenne, ha te nem jönnél be, illetve nem is jönnél a közelbe.
- Bízd rám, jó? Szerinted majd csak hagylak, hogy besétálj? - nézett rám szigorúan. Utáltam ezt a nézését. Volt benne valami.. valami fájdalom... Nem tudok ellenálni ilyenkor.
Együtt kanyarodtunk be a házhoz vezető úthoz. Megfogtam Jake kezét, és közben tudattam vele, hogy ha gondolja, átváltozhat farkassá. Nemet intett, bár tudtam, legszívesebben rég megtette volna
Beléptünk az ajtón. Érezni lehetett a feszültséget. Anya pillanatokon belül ott volt, és átölelt. Apa is odajött. De nem volt sok idő az üdvözlésre.
- Na végre ittvagytok!- mondta Jane unott hangon
Amikor rájuk néztem elkerekedett a szemem. Jane Demitri kezét fogta. Hát ez a vámpír tud érezni? Na jó, ez kissé durva gondolat volt, de nem így van?
- Itt. Miért volt ilyen sűrgős? - tettem fel flegmán a kérdést.
- Meg kell bizonyosodnom róla, hogy nem ti raboltátok el Arot.
- Janeee! Ezt te sem gondolod komolyan! - fortyant fel apa.
- De! És Bella az az átkozott pajzs.
- tehét használni akartad! - Szisszent fel Emettt.
- Nyugodjatok meg! - szólalt meg csendesen Charlisle.
Éreztem, ahogy Jasper egy nyugodt hangulat hullámot küld felénk.
- Nem mi raboltuk el. - szólalt meg csendesen Jacob mellettem.
- És higgyek neked korcs?
- Ha egymás ellen vagyunk, nem jutunk előrébb. - szólalt meg csendben Alice- látom Aro jövőjét, tehát nem Nessiék rabolták el.
- Akkor ki? -kérdezte gúnyosan Jane
- Nem tudom... Nem látom...
- Vámpír háború?- kérdeztem.
-Igen- válaszolt Emett csillogó szemekkel.
-Én tudom kik lehetnek - szólalt meg apa.
-Kik? - kérdeztük egyszerre.
- A románok... nagyon furán néztek Arora, és hát a gondolataikat is titkolták előttem...
-Akkor hivatalosan is vámpír-háború - mondta Demitri.

Solar Flare - Tizenkettedik

Telefon

Telefon csörgésre ébredtem. Nem nagyon érdekelt, viszont amint abbahagyta kezdte úgyból. Jake mellettem szuszogott. Felkeltem, amilyen halkan csak tudtam, majd rájöttem, hogy fölösleges, hiszen elég mélyen alszik, ha a telefonra sem ébred fel.
Anya számát írta ki.
- Mondjad - szóltam bele halkan, és a lehető leg álmosabb hangon, hogy tudassam vele, hogy éppen alszik valaki a háttérbem, és engem is most ébresztett fel...
- Azzonal gyertek haza. - jelentette ki.
-Mi? - nem erre számítottam.
- Jól hallottad, ébrezd fel Jacobot, és induljatok haza. Repülővel. Ne menjetek másfele, azonnal haza!
- Ugye csak viccelsz? - nevvetem fel hisztérikusan.
- Nem viccelek...
- Mi történt?
- Elég legyen annyi, hogy Aro eltűnt.
- Ugyanmár. Arotól féltesz? - megnyugodtam... mit tehetne Aro?
- Nem.. aki eltűntette őt!!
-Miii???
- Jól hallottad elrabolták.
- Na persze.. Április 1-je van?
- Adjam Janet?
- Miiii?
- Igen, Jane itt van.
- Nemhiszem.
- Adom.
- Igen, ittvagyok.. nemszívesen beszélek veled. De gyertek gyorsan haza, mert szükségem van a koszos korcs férjedre, és a falkájára.
Lehuppantam az ágyra, Jake már fennt volt, és kérdőn nézett.
- Hiszel már? -szólt bele anya.
- iiiii gen... indulunk.
összecsuktam a telefont és Jakere néztem.
-Vámpír-háború van készülőben.....

Solar Flare ~ tizenegyedik

Első napok

Ezzel is végeztünk - fújtam ki a levegőt miközben leraktuk a bőröndöket.
- Igen - Mondta Jake miközben átölelt, és megcsókolt. Ez a csók más volt. Foróbb, és kevesebb mint a többi. Szívem vadul kalapálni kezdett, gyomromban gombóc keletkezett. Lehunytam a szemem.... Végül is, mit idegeskedek? Szempilláim mögül felnéztem rá... Kibújtatott a plómból és az ágyra dőltünk.....


Amikor felébredtem furcsán jó kedvem volt. Kinyiotttam aszemem.... Idegen hely... Egy nagy, baldahinos ágy... ja, megvan, tudom miért vagyok ilyen boldog. első számú tény: nászúton vagyok életem szerelmével, egy vérfarkassal. kettes számú tény: tegnap volt az első, amolyan igazi közös éjszakánk.
Az előbb említett farkas még mellettem hortyogott. Elvigyorodtam, majd gonoszul elkezdtem ugrálni az ágyon. Majd lehuppantam, és elkezdtem puszilgatni. Felébredt, kinyitotta az egyik szemét, majd felpattant, és elkezdett csikizni. Együtt nevettünk, majd egymás mellé feküdtünk, és még mindig rászkódtunk a nevetéstől.
Felöltöztünk, majd elmentünk vadászni.
Nagyon meleg volt. Gondoltam egyet és elindultam a tengerpart felé. A Jake-farkas rámnézett, és utánamrohant. A homoknál megálltam, ls elkezdtem vetkőzni. Lerugtam a cipőmet magamról, kibújtam a felsőmből, kicipzároztam a nadrágom, hagytam hogy leessen rólam, és hátranéztem. Jake még farkasként ült, és nézett.
-Ajj, ne csináld! -szóltam oda. Még be sem fejeztem a mondatot, mire láttam hogy megremeg, és visszaváltozik emberré. Én levetettem a maradék ruhát is magamról, és rávigyorogtam. Felvontam az egyik szemöldököm, majd elvigyorodtam. Egy darabig még elégedetten méricskélt, majd elkezdett felém futni, felkapott.
- Jakeeeeeeee - kacagtam, miközben már a vízben futott - mitcsii..ááááááááááááááááá - és belezuhantunk a vízbe. Kitaláltam, hogy ameddig bírok nem jövök fel. Ellazítottam izmaimat, hagytam had lebegjek.
- Nessiiee.- hallottam a nevetést a hangjában - Nessieee - már kicsit komolyabb volt - NESSIEEE- már mérges - Renesmeee hagyd abbaaaa- már kicsit rémült - Nessiiiieeeeeeeeeeee- úgy gondoltam elértem a célom. Nevetés tört fel a torkomból, felemeltem a fejem és ránéztem.
- Aaaaa. - fogtam a hasam a nevetéstől. - Ezz.... Nagyoooon... Nagyonnnn... Nagyooooon vicces volt.
- Aha tényleg. - nézett rám mérgesen. Odamentem hozzá és megöleltem.
- Jaaajj, ne legyél ennyire durcis! - mosolyogtam rá, mire megcsókolt.
- Többet ne csinálj ilyet! - figyelmeztetett
- Megígérem. - Vigyorogtam, és visszacsókoltam.

~ Snowstorm ~ Negyedik

Indulás

Felnéztem rá.
- Komolyan mondod? - a szám szélét rágcsáltam.
- Igen.... De nem tudom Te hogy érzel.....
Megcsókoltam, gondoltam ez megfelelő válasz, ugyanis nem voltam a szavak embere, plusz nagyon ki sem akartam mondani azt a szót... Még mindig nem békéltem meg vele....
- Ideje visszamennünk, hogy megbeszéljük mi lesz az Aro üggyel....- vigyorogtam rá.
- Oké.
Vissza sprinteltünk. Újból érdekes jelenet fogadott....
- Felix!!! - kiáltott fel Demitri.
Elég érdekesen nézett ki.... Haja csapzott volt, ruhája szakadt.
- Mi történt? - tértem rá rögtön a tényegre - Aro is ittvan?
- Nem, Ő nincs...
- Mi? Mi az hogy NINCS? - hangulatom a jó-ból átcsapott mérgesbe.... nem is kicsit mérgesbe.
- Nem tudom. Előre küldött. Nem akartam ott hagyni.
Úgy éreztem mindjárt felrobbanok
- HOGY LEHETTÉL ILYEN OSTOBA?
- Nyugi Jane.... - handja remegett, nem mert a szemembe nézni. - nem direkt volt...
Demitri látta milyen ideges vagyok, ezért megpróbált lenyugtatni. Amikor megsimogatta a hátam szinte mindenkinek elkerekedett a szeme. Arra vártak mikor kínzom meg. Amikor rámosolyogtam kivétel nélkül mindenkinek tátva maradt a szája, majd ki gyorsabban, ki lassabban rendezte arcvonásait.
- Igen - kezdtem higgadt hangon - Demitrivel összejöttünk. - arcomból kiráztam a hajam. -Visszatérve Arora... Jobb ha most indunk.... Mielőtt késő lenne. És most mindenki 2-esével marad, de az lenne a legjobb ha együtt maradnánk.... Ki marad itt? - felvontam a szemöldököm
- Mi - mondta Cairus. - Én és Marcus.
- És még? Valakinek itt kell még maradnia.
- Én maradok! - Szólalt meg Heidi.
- Rendben. Még marad gondolom pár katona.... Szóval akik jönnek: Alex, Demitri, Felix, én.... Induljun is.
Megfordultam, és elindultam. Tudtam, nincs veszteni való időnk. Lehet, hogy így is késő lesz....

~ Snowstorm ~ Harmadik

Vallomás

Nem mentem rögtön vissza, hanem még kóvorolgattam. De úgy döntöttem, hogy elindulok, amikor megláttam a napot. Ahogy beléptem a terembe Arora számítottam.... Helyette Alex, Dimitri, Cairus, és Marcus tanácskoztak... Aro széke üresen állt. Demitri megkönnyebbülten sóhajtott fel:
- Azt hittük, hogy Te is eltűnsz...
- IS? Mert még ki? Aro és Felix merre van?
- Eltűntek.. Nem értek haza....
- Micsodaa? Mondtam hogy ne engedjük el azokhoz a vérárulókhoz!!
- Szerintem nem feltétlenül a Cullenek voltak, és a farkasbanda sem....
- És mivel tudod igazolni? És így, hogy Aro sincs meg, nem tudhatjuk meg az igazat. -nagyon mérges lettem.
- Hívást kaptunk. Carlisle érdeklődött, hogy épségben hazaértek-e, és beszélni szeretne vele.
- Akkor is ők voltak...
- Nemhinném... Emlékszel a Románokra? Már akkor is furcsák voltak amikor elmentünk, hogy elpusztítsuk azt a félvért...
- Igen és?
-Carlisle mondta, hogy most is voltak csendesebb konfliktusok... És már régen is szándékoztak elfoglalni Volterrát, átvenni a hatalmat....
- Akkor összeesküvés!
- Nem hiszem... Akkor nem hívott volna fel.
-Sima ügy. Azt akarja, hogy elmenjünk a Románokhoz, amíg ők elfoglalják Volterrát....
- Lehet... Itt maradunk még 3 napig. Utána elindulunk, a Cullenekhez.
Csak most vettem észre Demitrin valamit.... Amikor koncentrál összeráncolja a homlokát.
Nagyon mérges voltam, és az első napon úgy gondoltam jobb ötlet lenne elmenni megint kicsit gyilkolászni. De túl nagy lenne a kockázat, szóval csak sétálgattam, és gondolkoztam. Mi van ha a románok el akarják foglalni Volterrát? Nagyot nyeltem. Nem fogják! Nem engedem! És azt sem hogy Demitrit, vagy Alexet bátsák. Éreztem hogy ökölbe szorul a kezem. Megpróbáltam ellazítani az izmaim. Hirtelen feltámadt a szél és megcsapta az orromat egy vámpír szaga. Támadóállást vettem fel, és egy morgás tört fel a torkomból. Nemsokára lépteket is elkezdtem hallani. Még lentebb hajoltam, ugrásra készen. Füleltem, de nem hallottam semmit. Megállt, majd újraindult. Jó hangosan morogtam egyet. Ha lett volna szivem már hangosan dobogott volna. Idegeim pattanásig feszültek, és kész voltam arra, hogy akár métereket ugorjak arra aki meg akarna támadni. Szemeimmel fürkésztem, és bármelyik pillanatban kész voltam arra hogy megkínozzam....
- Nyugi, csak én vagyok.... - hallottam az ismerős hangot.
- Gondolhattam volna. -visszaegyenesedtem. Valahol legbelül tudtam hogy Ő lesz... De mit keres itt?
- Bocsi, hogy így rád ilyesztettem, de féltem hogy elmész a Cullenekhez.
- Legszívesebben azt tenném. Egyépként mit érdekel téged? - összehúztam a szemem. - nem vagy az apám, hogy megmonnd mit tegyek....
Egy pillanat alatt ott termett, megfogta a karom, erősen, de nem durván.
- Hát nem veszed észre?
- Ugyen mit?
Felnevetettt
- Ne nevess... Mondjad, mit nem veszek észre? - sziszegtem.
Közelebb hajolt, mélyen a szemembe nézett, és elmosolyodott.
- Azt hogy szeretlek. - Suttogta. Közelebb hajolt, és megcsókolt....

~ Solar Flare ~ Tizedik

Nászút-Odaút

Repülő téren szálltunk ki. Meglepődtem.. Hát nem gyalogosan megyünk? Sokkal egyszerűbb lenne.
Apa mosolygott.. Nemééér! Kezdek nagyon ideges lenni a gondolat olvasásától. Éjszaka volt és kezdtünk pakolászni ki az autóból. Meghallgattam a jókívánságokat. Nagy nehezen átmentünk mindenféle vacakságon. És jött a felszállás. Anyáék elmentek mert kezdett virradni. Felszálltunk a gépre.
Elhelyezkedtünk szépen. Felszálltunk. Fura érzés volt repülni. Valahogy mindig is szerettem volna. De nem így. Csak úgy mint a madarak.
Néztem kifelé az ablakból. Ahogy minden távolodik. Egyre messzebb. A táj gyönyörű volt. A fák...a mezők... a tengerpart.... olyan.. mesés.. Jézus ég. Én a tájat bámulom miközben mellettem ül a világ legcukibb pasija? Felé fordultam. Engem nézett, azokkal a gyönyörű sötét szemeivel. Rabul ejtett. Odahúzódtam hozzá, arcomat a vállába temettem. Beszippantottam finom illatát. Nem tudom mit nem bírnak benne. Megfogta a kezem és megszorította.
- Izgulsz már? - felnéztem az izgatottságtól csillogó szemeibe. Pislogtam egyet.
-Elárulod hova megyünk? - úgyis elmondja. Eddig apa miatt nem mondta el. Ő a híve ezeknek a meglepetéseknek.
- Nem. Titok. -Mosolygott pimaszul.
-Naaaa kérlek -közelebb csusszantam hozzá.
- Na jó... Belláék is ide mentek nászútra. Esme szigetére.
- Hűűűűű. -Esmének vans zigete? Nem is tudtam.
- Most te válaszolj. Izgulsz?
- Igen. -elvigyorodtam. Hogy ne lennék boldog?
Visszadőltem a vállára.... Arra ébredtem hogy a stewardess bemonta hogy mindjárt megérkezünk Rioba.
Leszálltunk a gépről.
-Ugye mostmár úszunk? -imádtam úszni. És Jake is jól úszott.
- Nem... Edward ragaszkodott hogy hajóval men....
-Apám mond meg mindent? - néztem rá felvont szemöldökkel. - nem kell megtudnia.. Persze ha Te is szeretnéd.... Meg tudod az utat.
- Keressünk egy kihalt tenger part részt. Ott átváltozok és mehetünk.
- Bőröndök? -néztem rá... ó-ó. Ez így nem jó. - Várj... Elküdetjük a csónakossal.. Mi meg azt mondjuk változott a program. Naaaa? -kérdőn felvontam a szemöldököm.
-Okos...- rámvigyorodott és megcsókolt. Ránéztem. Odaadtuk a csomagokat, majd elindlutunk.
- És ha észrevesznek? - elönött az adrenalin. Óceánban fogunk úszni ahol millió hajó lesz...
- Nem fognak.
Átváltozott én meg fürdőruhára öltöztem. titokban felhúztam, de Alice le akarta szedni rólam.. Még jó hogy anya a védelmemre kellt, így magamon hagyhattam a fürdőruhát... De abból is Alice külön válogatott ki egy nagyon szexi darabot...
Belecsobbantunk a vízbe. Elkezdtem hajtani magam a lábammal és a kezemmel... Addig voltam a víz alatt ameddig a levegőm engedte. Amikor felemelkedtem levegőért észrevettem Jake aggódalmas pillantását, majd a megkönnyebbült sóhaját.
Elmosolyodtam majd lebuktam a víz alá. Kinyitottam a szemem... Gyorsan hozzászoktam a vízhez. Pislogtam párat majd alább merültem. Gyönyörű, színpompás halak menekültek előlünk. A hajam fátyolként hullámzott utánam ahogy úsztam. Elvigyorodtam. Ez a nap.. tökéletes..A tegnapi is az volt... Bár Aroék és Stefanék viselkedése zavart kicsit.. Aroé olyan volt...mintha félne valamitől... Stefanékén pedig győzelemittas mosoly terült el... Mintha csatát nyertek volna a Volturi felett....
Amikor feljöttem levegőért hátra pillantottam. Messze volt a part... Jakere néztem, aki nagy élvezettel szelte a vizet. Most, hogy nem volt kockázat szivesen úszott. Lemerültem. Eldöntöttem, hogy leúszok a fenékig. Izmaimat megfeszítve úsztam. Leértem, de égette a tüdőmet az oxigén-hiány. A víz felszínre alig értem fel. Kapkodtam a levegőt. Jacob aggodalmas pillantásokat vetett felém.
- Mikor érünk oda? Messze vagyunk? -nem mintha fáradt lennék.
Jake válaszul megrázta a fejét.
A vizet kémleltem hááátha... Úgy döntöttem a felszínen maradok.
És egyszer megpillantottam. Esme szigete....
- Ki ér oda hamarabb?
Jake rámnézett és előredőlt, és is követtem a példáját... Viszont rá kellett jönnöm... Nagyobbak a mancsai.. De legalább sikerélménye lesz.
Én is beleadtam mindent. A sziget egyre közeledett... Kevesebb mint 1 km.... Gyorsan odaértünk... Holtversenyben - valószínűleg Jake visszavett egy kicsit. Kifeküdtem a partra.
-Huhh....Fárasztó volt... Kellemesen fárasztó.
Ránéztem... Koncentrállt...
- Miaz?
Fejével elmutattott az óceán felé...
-Oooo....
A hajós jött. Elbújtunk. Ő szépen bevitte a cuccainkat. Miközben a rejtekhelyemből figyeltem Jake átválltozott. Odajött mögém és átölelt. Rámosolyogtam.
Besétáltunk a házba, ő felöltözött... Én meg levetettem magam az ágyra. Kifújtam a levegőt... Milyen gyönyörű ágy... Nagyot nyeltem és Jacobra néztem.

~ Solar Flare ~ Kilencedik

~ Ház ~

Reggel csak úgy kipattant az álom a szememből. Egész este alig aludtam valamit, viszont úgy 3 órával ezelőtt elnyomott az álom. Rengeteg mindenen gondolkoztam. Legfőképpen azon hogy hova megyünk. Majd útközben kifaggatom Jacobot. Ő úgyis elmondja ha nagyon nyaggatom. Egyébként is, apa ötlete volt, hogy tartsuk titokban... Állítólag anyával is ezt csinálta... De ez az ÉN nászutam, nem az ÖVÉ! Figyeltem az erdei házunk ablakából azt, hogy hogy kel fel a nap, és milyen aranyosan énekelnek a madarak.
Anya jött be mosolyogva.
-Itt az idő! Indul... notok kell..
- Frankó. Valami strapabíróba öltözözök, ha sokat kéne futni vagy esetleg úszni... -Nem titkolom, szeretem a különleges dolgokat. Ebben nem hasonlítok anyára. Ő mindig a szerény dolgokat választotta. Esme.... Jézus isten! Esme! El is felejtettem az ajándékát!
Felpattantam anya furcsán nézett rám.
- Most mi a baj?
- Esme. -még mindig sokkos állapotban voltam. Hogy lehettem ilyen bunkó! Elfelejteni megnézni az ajándékot!
Felrángattam egy nadrágot magamra, és egy pólót. - ezt lecserélem majd. -közöltem anyával
Amint kiléptem a házból tudtam, Jake is ottvan.
- Jacob! - visítottam - Esme ajándéka!
Pár pillanat múlva Esme és Jacob jelentek meg nagy vigyorral az arcukon.
- Tudtam hogy eszedbe fog jutni - szólalt meg Esme.
- Jézus ne haragudj. Annyira izgultam az esküvő miatt! -erre nem volt mentség. Tuti bunkó vagyok... Egy bunkó félvámpír....
- Nem késtél el semmivel. - már az erdőben suhantunk. Mellettem ott baktatott a farkas.
Esme lefékezett.
- Most csukd be a szemed.
Engedelmeskedtem. Még tettünk pár lépést előre egy kanyar jobbra, előre, majd még egy kanyar balra, végül egy jobb kanyar.
- Kinyithatod....
Ehhez foghatót életemben nem láttam. Hatalmas emeletes ház egy tóval, egy kis szép kerttel ami szélét fák szegélyezték. Gyönyörű mesébe illő ház. Nem túl kirívó mégis elegáns.
- Esme... Ez gyönyörű - mondta Jake. Láthatólag ő is sokkolva volt. Meg sem bírtam szólalni, mert akkor biztos elsírom magam. Ehelyett csak átöleltem, de tudtam ő így is megérti hogy mennyire hálás vagyok.
Körbenéztünk majd visszaindultunk. El kellett kezdeni pakolni. Közben elmondták hogy a ház egy nagy közös ajándék. A hálószobák -igen több is van - Rosalie és Emmett ajándékai, Alice és Jasper a gardróbot és a fürdőszobákat ajándékozta anya és apa a garázst és az autókat, míg Esmetől és Carlisletól az összes többit. Felkaptuk a bőröndöket és beszálltunk az autóba.

~ Sowstorm ~ Második

~ Kirándulás ~

Aro és Felix elmentek a Cullenék esküvőjére. Micsoda szánalom!Létrehoztak egy félvér gyereket és hozzáadják egy korcs kutyához! És még normális vért sem isznak! Persze Aro meg akarja szerezni magának a gyereket - vagy már "felnőttet" - hiszen egyike lehet a különleges gyűjteményének - aminek én is tagja vagyok, csakhogy a legkülönlegesebb tagja.
Lépteket hallottam. Erőteljes, mégis puha lépéseket amik egyenesen felém közeledtek. Eleinte bosszankodtam hogy felrisztottak töprengésemből, de rájöttem hogy Demetri jön.
Végignéztem magamon. Makulátlan külső, mint mindig. Arcomra hideg nemtörődöm álarcot erőltettem. Megfordultam amikor közel ért. Ránéztem. Arcán féloldalas mosoly terült el.
- Szia Demetri, mit szeretnél - a hangom kissé sem volt olyan mint amilyenre számítottam. Ha legközelebb jobban kell figyelnem.
- Gondoltam megnézem élsz-e még. Aroék holnap hajnalban hazaérnek. - Hangja kissé sem volt olyan hűvös mint az enyém.
- Mint látod élek - ez az! végre sikerült kellő ridegséggel beszélnem. - Addig csak kibírjuk nélkülük.
- Háááát. Gondoltam elmehetnénk vadászni. - kicsit zavarodott volt.
- Minek? Nem vagyok éhes - Demetri miért akar VELEM vadászni?
- Értem. Csak ennyit akartam - megfordult és elsuhant.
Újabb léptek. Kicsit sem hasonlítottak az Ő lépteire. A fivérem volt...
- Mit akarsz? - néztem rá mérgesen
- Miért voltál olyan idióta Demetri... -a szó a torkán akadt miközben összeesett.
- Miért kellett volna másképp viselkednem vele? -sziszegtem összeszűkült szemmel.
- Hát mert úgy látom sokat jelent neked - vigyorgott sunyin
- Tévedsz. Semmit sem jelent - jól tudtam hazudni.
-Jane! Régóta ismerlek....
- Tévedsz! Te nem ismersz engem. Aki ismer az max Aro, de csak azért mert minden gondolatomat tudja - hajamat kiráztam az arcomból és magasra elemeltem az állam.
Alex homlokán ráncok jelentek meg miközben gondolkozott. Én megfordultam és elszáguldottam. A megszokott úton elrohantam az erdőben. Szerencsére senkivel nem találkoztam. Jó volt az erdőben suhanni, és utána kifeküdni egy nagy napsütötte mezőre. Hallottam a kocsikat, a Volterrai fő utca zaját ahogy emberek mászkálnak és azt ahyogy egy sikátorban egy öt férfi verekszik másik kettővel. Hallottam ahogy egy kocsmából kitántorog egy férfi majd elesik. Valószínűleg vérzik a feje. Mindenféle illatot hozott a szél. Különféle parfümök, hajlakkok, gyors kajáldák és kocsmák szaga kavargott a levegőben. Nem messze egy csapat őz legelt. Alattam egy vakond túrt, míg egy nyulat éppen most fogott meg egy róka. Kezdett esteledni.
Elmosolyodtam. Miért is ne? Felálltam és Saline félé indultam. Ha Volterrában nem is de a környező városban csak lehet. Átvágtam a hegyeken, az állatok pánikszerűen rohantak előlem. Egy kis őzgida nem volt elég gyors. Elkaptam. Vajon az állatokon is hat a képességem? A gida szenvedve esett össze. Elmosolyodtam. Felegyenesedtem és továbbmentem. Több állattal nem akadtam össze. Beértem és szétnéztem. Lelassítottam lépteimet. Pár srác figyelmét magamra vontam. Szuper, ez volt a szándékom!
- Héj! Te apáca! - ch... mondjuk tényleg arra hasonlítok így fekete köpenyben. Elvigyorodtam. Körbevettek. Hah! Fél perc alatt elintézhetném őket.
- Csajszi! Ha te apáca vagy akkooooooooor.... -itt egymásra vigyorodtak. Én is mosolyogtam, de nem néztem fel. A szemem elárulna.
- Cicaaaaa nézzzél már feeel! - megráztam a fejem.
- Elvitte a cicus a nyelved? Az nemjóóó.
- Minek dumáljak részeg disznókkal? - mondtam hidegen
- Huhuuu! De kis rideg valaki. - egyre közelebb jöttek.
- Mert milyen legyek?
- Háááááát. felröhögtek. Most jöt el az idő.
Felemeltem a fejem. A szemem félig csukva volt. A szám gúnyos mosolyra állt.
- Hohóóóóó - oldalba bökdösték egymást, és megállás nélkül röhögtek
Akkor nyitottam ki a szemem amikor legjobban röhögtek.
Lefagyott a mosoly az egyik arcáról. Szeme tágra nyílt. Amikor a másik is rám nézett még röhögve bevetettem képességem. Kíntól szenvedve rogyott össze mint egy rongybaba. Ekkor már mind annyian figyeltek. Egy szempillantás alatt az összes ott feküdt. Én megfogtam mind a hat lábát és elvonszoltam egy sikátorba. Ott megpróbáltak feltápászkodni.- Hé babám ez nem tesz.... - teste megfeszült a kíntól, szemei fennakadtak. Egyik megpróbált elszaladni, de egy lépés után megtántorodott szeme a semmibe meredt és összeesett. Szerettem hogy mindegyik ember másképpen reagált rám.
Szépen sorjában mindegyiket megharaptam, és sokat ittam belőlük. Egyik sem tudott elmenekülni.
Átkutattam a zsebeiket és találtam az egyiknél egy kést. A sebeket át vagdostam, és többet csináltam, a ruháikat szétszaggattam. Állattámadásnak fogják írni az újságok...
Gyorsabban értem haza. A mámortól hogy kínozhattam szinte repültem...
Viszont az észleltem hogy van a közelemben egy vámpír. Viszont a szagát nem éreztem mert tele volt a ruhán vérrel, és a sikátort is betöltötte ez a szag. De azt észleltem hogy egyre távolodik. Nagyon nem is érdekelt. Ha még egy Volturi ellenes vámpír volt, akkor is simán legyőztem volna. Akár többel is.

~ Solar Flare ~ Nyolcadik

~ Esküvő ~

Amikor apával kiléptünk a szobából önkéntelenül az álmomra gondoltam miközben Alice szavai visszhangoztak a fejemben. Apa erősebben fogott.
Kiűztem a gondolataimat és erőt vettem, felemeltem a fejem körbepillantottam. Csak tömeget láttam, és amikor Jakere pillantottam...
Szívem kihagyott egyszer, a tömeg összemosódott... Biztos mindenki hallotta hogy mekkorát dobbant a szivem, mivel csak vámpírok és vérfarkasok voltak jelen...
Odamentünk és apa elengedte a kezem... Hirtelen furcsán gyengének éreztem magam. Láttam hogy apa tétovázik hogy visszajöjjön-e mellém, de én erősen elutasítottam gondolatban.
A pap belekezdett a szövegébe. Sosem értettem miért kell beszédet mondania a papnak. Rásandítottam a papra, miközben Jaket figyeltem. Észrevettem, hogy a pap egy ember. Elkerekedett a szemem. Nyilván több vámpír gondolja úgy hogy legszívesebben iderohanna. És akkor déja vu érzésem támadt. Nagyot nyeltem. Mindjárt berontanak a Volturik! A pap monológját rettegve hallgattam... Kimondtam az igent úgy hogy észre sem vettem.
Félelmemből a gratulációk zökkentettek ki - nem mintha zavart volna. - először szüleim jöttek oda, majd a családi kör, végül a barátok. Nyakamat nyujtogattam Zafrina után. Jöttek a gratulációk olyanoktól is akiket csak még akkor láttam amikor meg kellett védeni engem a Volturitól. a Románok is itt voltak. Kezet fogtak, majd egyszer csak Aroval találtam szembe magam. Megfogta a kezem, és kicsit tovább tartotta ott... Hm. Nyilván a gondolataimban olvas. Felemeltem a fejem, és megláttam apát és anyát akik kézen fogva álldogáltak és fután néztek rám. Elmosolyodtam. Aro elengedte a kezem. A következő Felix volt. Tőle kicsit féltem... Eléggé ilyesztő volt. De gyorsan végzett velem. Utánanéztem, láttam hogy Jake kezét éppen hogy érinti. Aro biztosan kihasználta az lakalmat és kutakodott egy kicsit Jake fejében.
Beszélgettem egy két ismerőssel, jó volt újra találkozni Tanyáékkal.
Körbenéztem, és a szemem megakadt Aron és Felixen ahogy valamit néztek. Először azt hittem vérfarkasokkal néznek farkasszemet, de ahogy követtem a tekintetemmel láttam hogy Stefant és Valdimirt nézik akik ugyan olyan üveges tekintettel bámulnak vissza. Felix szemében volt valami gyűlölet Aroéban kíváncsiságot, míg a két román szemében várakozást láttam.
Megkerestem apát a szememmel és láttam hogy összevont szemöldökkel méregeti a két vámpírt.
Kiűztem a fejemből a képet, táncoltam Apával, Jacobbal, Emettel, Jasperrel és még rengeteg vámpírral.
Alice egyszer odajött karonragadt és elvonszolt.
- Ágyba azonnal! Holnapra ki kell pihenned magad!
-De én még táncolni akarok! - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.
- De igenis lefekszel. Átnézed a cuccodat hogy meg felel-e. Nem vagyok hajlandó azt hallgatni megint hogy csupa olyan cuccot pakoltam ami nem használható- mérges hangon akart megszólalni de a végére elmosolyodott.
- Jó, de nem tudom hova megyek, mennyit fogunk kirándulni...
- Semennyit! Nászút Nessi, NÁSZÚT!!! - folytotta belé a szót.
Úúúúúh. Nem is akartam erre gondolni... szívem mélyén tudtam hogy várom, de egyre inkább elhatalmasodott rajtam a pánik. Olyan voltam aki alig izgul, így elég érdekes volt több hetet remegő gyomorral tölteni.
Lefeküdtem, de mielőtt elaludtam volna Alice és Rosa valami fura illatú kenceficéket kentek rám. Reméltem hogy nem kísérleti alanyként használnak egy kozmetikai cég megbízásából, de amikor 10 perce vámpír-sebességgel kenegettek kénytelen voltam leállítani őket.
Majd szépen lassan álomba merültem.

~ Első ~ Snowstorm

~ Kín ~

Mindig is tudtam hogy szeretem. Ő volt mindennapjaimban az egyetlen jó. Az egyetlen szín fekete-fehér életemben.
Viszont erről senki sem tudott. Na persze. Még el is mondjam mindenkinek. A fivérem valószínűleg ki is akadt volna, Aroról nem is beszélve. Ő biztosan tudja a gondolataimból, de átsiklik rajtuk - szerencsére. Úgy éreztem helytelen ez az érzelem. Én, akit mindig is a keménységéről, és a kegyetlenségéről ismertek a vámpírok.
Mellesleg, ő biztosan nem szeret viszont. Próbáltam elfelejteni. Sokszor belegondoltam, hogyha ember lennék, akkor rég elfeledtem volna. De ezt kihessegettem a fejemből. Én halandó? Na neeee.
Ezért keveset gondolok rá. Elterelem a figyelmemet, nem nézek rá. Egyre jobban megy. Bár amikor egyszer-kétszer rajtakap amikor őt nézem... Kínos pillanatok.
Biztos vagyok benne hogy érzelmem viszonzatlan marad. Majd jön egy új halhatalan akinek köszönhetően ki tudom törölni emlékezetemből Demetrit. Csak jönne már!
Amikor ma meghozta a túrístákból álló ebédet Heidi szokás szerint összegyűltünk egy helyen.
Beléptek Heidivel az élen a túristák majd amikor az összes benntvolt...
Imádtam hallgatni a sikoltásokat, amint rájönnek, hogy ez lesz életük utolsü perce.
Most is, mint mindig megcsapta z orromat a vér illata. Marta a torkom. Hallottam a megannyi szívverést, és hallottam a vr útját.
Kinéztem magamnak egy férfit.
Helyesnek is lehetett volna mondani. Napbarnított bőre, konditeremben edzett teste, barna, egyenes haja kicsit hosszabb volt, és kócos, végei eltöredezettek a sok vasalástól, szeme mogyorú színű, mandula alakú, ajkai pirosak és teltek. Belenéztem mélyen a szemébe és kínok közt esett össze. Elég sokáig élveztem vonaglását, és segítségkérő kíáltásait. Majd hagytam. Talprarántottam, majd minden hátsó szándék nélkül szemébe néztem. Elmosolyodtam, és már ott is voltam.
Ajkaimat a nyakára tapasztottam, és átharaptam gyenge, emberi bőrét. A vér ízét megéreztem, és elkezdtem inni. Majd amikor már elfogyott belőle, új alany után néztem. Egy lány volt. Gyönyörű volt, a maga emberi-csunyaságát leszámítva. Aranyszőke hosszú göndör haj, alig egy-két töredezett hajszál. Megéreztem rajta a különféle parfümök, és krémek illatát, amik igen facsarták az orrom.
Őt jobban kínoztam. A srácot nem annyira, csak éppen amennyire muszály volt.
Amikor már félő volt hogy eszméletét veszi hagytam. Szemét kinyitotta. Rettegett, remgtek a lábai, kezei. Kisimította haját arcából, és rám nézett. Majd szorosan behunyta, és nem nyitotta ki. Odamentem hozzá.
- Nyisd ki- sziszegtem
Tagadóan megrázta a fejét.
- Nem foglak kínozni. Nyisd ki! - a mondatom kérőből parancsolóbá ment át.
A lány kinyitotta rásnyire, majd még jobban. És akkor csaptam le rá. De előtte láttam azt a rámült villanást a bíborvörös szemeim láttán.
Miután végeztem a lánnyal felegyensedtem. Nem igazán maradtak még ehető eberek, de nem mintha szükségem lett volna újabb adag emberre. Úgy éreztem jóllaktam.
Szememmel Demetri után kuattam. Amikor megtaláltam meglepődve vettem észre, hogy ő is engem nézett. Mind a ketten elkaptuk tekinetetünket. Végignéztem magamon. Elég véres lett a köpnyem, de hát ez van...
Mi van ha éppen a srác lett volna aki megöli érzéseimet Demetri iránt? Remélem nem.. Mert akkor végzetes hibát követtem el.
Viszont jó volt kínozni embereket. Legalább ők is ugyanúgy szenvednek mint én...
Csak hogy úgy tűnik én örökkön-örökké szenvedni fogok míg ők csak pár percig...

~ Solar Flare ~ Hetedik

~ Előkészületek ~

Felébrettem reggel teljes nyugottsággal. Alice berontott.
-Itt a nagy naaaaaaaaaaaaaaaap! - mondta ragyogó arccal.
Elkezdett forogni a gyomrom, szédültem, és a szívem vad táncba kezdett.
- Mi a baj? - kérdezte zavartan.
- Semmi. - mondtam miközben megpróbálltam összeszedni magam. - Csak.. izgulok- vallottam be.
- Már kezdtem aggódni, hogy beteg lettél... Lényegtelen, nyugodj le, és kezdjünk készülődni - ragyogott fel az arca.
Össze-vissza kent rám mindenféle kenceficét, én meg becsuktam a szemem és megpróbáltam ellazulni.
Hirtelen egy templomban találltam magam, ahol mindenki ott volt, szépen kiöltözve, rajtam meg hatalmas fehér ruha. Elindultam az oltár felé, gondosan ügyelve minden léptemre.
Amikor odaértem Jake mellé elvigyorodott. Gyönyörű mosolyára a szívem ugyanúgy reagállt mint álltalában.
A pap elmondta a szövegét, és amikor ott jártunk, hogy kimondjuk az igent Voltur vámpírok rontottak be, és nagy káosz alakult ki.
Alice rángatott vissza a valóságba.
- Nessie, jól vagy? - nézett rám gyanúsan.
- Igen, persze, csak rosszat álmodtam.
- Remélem Jacob nem rontja el az esküvőt azzal, hogy estig fennt volt a kutyáival. - fintorgott Alice. Tegnap volt Jacobék legénybúcsúja. Sokáig hallgattam az üvöltésüket, és engem is el akartak rabolni, de Alice és Rose elzavarták őket, mondván, mit képzelnek, hogy fog kinézni a menyasszony.
Tovább hallgattam Alice dumáját, és hálát adtam, hogy ő nem gondolat olvasó. Közben azon agyaltam, hogy végül meg hívtuk-e a Volturit az esküvőre. Remélem nem...
- Alice... A Volturik meg vannak hívva az esküvőre?- Bukott ki belőlem a kérdés.
- Igen, persze. Majd pont őket nem hívjuk meg, miközben nemrég életben hagytak minket. Mondjuk szerintem nem jönnek el, de illett elhívni.... -mondta, mondta. - Gyere öltözz fel, utána megcsinálom a hajad.
Belebújtam a csodálatos ruhámba, utána meg elkezdett babricolni a hajammal.
-Kééészeeen vagy! - Rikkantott fel.
- Alice, mond, hány óra van?
- Kettő óra lesz nem sokára, úgyhogy még éppen időben vagyunk. Rose, gyere!
Rosalie fellibbent, felrakta rám az ékszereket, majd Aliceszel összenéztek.
-Miaz? kérdeztem
- Gyönyörű lettél.
-Perszeee! - nem hittem nekik. Egész családom vámpírokból - na jó, és vérfarkasokból - áll, természetes, hogy én vagyok a legcsúnyább, mondjuk messze felülmúlok minden emberi lényt.
Szerintem - nézett Alice Rosera
Lehúztak egy hatalmas tülörről egy nagy lepedőt.
És ott állt egy nő, fehér ruhában, gyönyörű hajjal, és sminkkel. Nem, ez nem lehetek én. Talán elmondhatom, hogy kezdtem vámpír szépségűnek érezni magam.
- Hűűű.- elakadt a lélegzetem.
Kopogtattak.
- Gyere be Edward.
Apa lépett be.
- Nem semmi. Indulhatunk?
- Megérkezdek a kutyák?
-Igen.
Kezemet a karjára tettem, és elindultunk...

~ Solar Flare ~ Hatodik

~ Ajándék ~

Mivel Jacob nem váren él, hanem rendes emberi ételt fogyaszt, ezért ma elmentünk egy közeli Supermarketbe.
Kézen fogva toluk a kocsit, és amit éppen úgy gondoltuk, hogy kell azt beraktuk a kocsiba. Jake még mindig nem szokta meg, hogy nem kell spórolnia, azt választ amit akar.
A szívem minden nap egyre jobban, és hangosabban dobogott. Mindjárt esküvőm lesz. Esküvőm! El sem tudom hinni.
Amikor felpillantottam arcára azt láttam hogy valamin jól mulat.
-Mit nevetsz? - kérdeztem meglepődve. Talán tudja hogy majd' összeesek, úgy izgulok?
- Mit nem adnék ha csak pár percre belelátnék a vásárlók gondolataiba. - mondta szinte nevetve.
- Ugyan miért? - összeráncoltam a szemöldököm, miközben levttem szokatlan lassúsággal egy tejet a polcról.
- Minden ember úgy néz ránk, mit valami ufókra. A pasik megbámulnak téged, a csajok engem. Mondjuk eléggé feltűnőek vagyunk - mondta miközben megpuszilta a fejem tetejét. - Én egy túlméretezett indián vagyok, Te meg valami sápadtbőrű csajszi, mint a hófehérke barnább hajjal.
Körbenéztem. És tényleg. A fiatal gyerekektől az idősekig szinte mindenki ránk-ránk nézett. Egy kisgyerek megráncigállta az anyukája pulcsiját, és ránk muatott.
- Anyuuuuu! Miééért olyan magas a fiúúúú? És miért ilyen sötét bőrűű? - kérdezte gyanakodva- olyan félelmeteees!
- Jaaaaj, kicsim halkabban, és ne mutogass! - korholta le az anyukája - szeretnéd ha meghallanák? Akkok félhetsz!
Elmosolyodtam. Mindenki suttogva beszélt rólunk, és azt hitték, hogy nem halljuk.
Miután a pánztáros is megbámult minket, hazamentünk.
Otthon Esme ragyogó arccal fogadott, és megkérte az egész családot, hogy gyűljünk össze.
Mi a fene... De legalább mentett Alicetől aki valamit még akart velem babrálni.
- Nessiekém. Nem tudom, lehet hogy illetlenség, de szeretnénk átadni a nászajándékodat, még ma.
Kis korom óta mindenki elhalmoz ajándékkal, így nem igazán hozott zavarba eddig, de ez igen. A szevem úgy vert mintha meg akarná dönteni a rekordot.
- Óóóh. Igazán nem kellett volna.
Esme előre lépett.
- Sok-sok szeretettel, remélem tetszeni fog. - láttam rajta, hogy iszonyú ideges, miközben egy apró dobozkát adott nekem. Nyilván ékszer.
- Köszönöm szépen! - mondtam és kinyitottam a dobozt. A várt nyaklánc helyett egy kulcs volt benne.
Egy ház kulcsa....

~ Solar Flare ~ Ötödik

~ Emlékek ~

Tökéletes életemet egyetlen felhő sem borította. Minden nap minden perce hibátlan. Bár... Kissé egysíkú volt. Anyáék azt akarták hogy járjak suliba. Belementem. Mi rossz történhet?! Apáék milliószor jártak suliba. Tehát jövő ősztől gimis leszek. Itt Forksban.
Egyetlen aprócska felhő mégis volt. Nem mertem rá gondolni. Nemsokára költöznünk kell. Hiszen már így is túl sokáig maradtunk itt. Mi lesz Jakekel? Ő a falkavezér. És elhagyni nem fogjuk egymást. Itt maradok egyedül? De mit mondanánk? Hiszen arról, hogy Jacobbal együtt vagyunk a családon kívül senki sem tudja. Sőt, a legtöbben rólam sem tudnak. Szép kis öt éves lennék.
Nem hoztam fel neki, mert nem akartam szenvedtetni. Majd ha eljön az idő dönt.
Addig is meg kellene szerveznem az esküvőt, még az iskola előtt. De ezt a feladatot Alicere bíztam, és ő örömmel fogadta. Imád szervezkedni.
- Alice! Egy feltétellel szervezheted az esküvőt.
- Mi az?
- Minél hamarabb legyen. Ha lehet hamarabb mint 1 hónap.
- Meglesz!
- Ja és kaját ne felejts el rendelni! Jó sokat, mert hát tudod, a farkasok rettentő éhesek! - mosolyogtam, és adtam egy puszit a jövendőbeli férjemnek. jézus! Nemsokára Mrs Black leszek. Renesmee Black. Egész jól hangzik.
- Ha Alice gyorsan szervez, hamarabb lesz esküvőnk mint Saméknek. - mondta Jake.
- És hamarabb mint a születésnapod! - világosítottam fel.
- Jéééé tényleg... - nagyon csodálkozott. Én meg azon agyaltam, hogy mit vegyek neki. A szemem sarkából láttam, hogy apa kacsint egyet. Tehát neki van ötlete. Remélem nem csak az hogy ő mit ad, hanem az is hogy ééén mit adjak. Vagy esetleg Alice tud valamilyen jó ajándékot?
Alig láthatóan bólintott.
- Őőő... Mikor újítjuk fel Billy házát? - kérdeztem
- Te nem. Akkor nászúton leszel Jacobbal.- mondta apa.
Jaaaaj.. nászút...khm.. ebbe bele se gondoltam. Persze ebbe bele kellett volna gondolnom. De apa mit szól hozzá? Odapillantottam a szemem sarkából. Jót mosolygott. Nyilván Jakenek is ez járhatott az eszébe.
-Nessie! - szólt anya - hazafelé meglátogathatnátok Zafrináékat!
- Jééé! Zafrinaa! Hogy elfeletkeztem róla! De hazafeléé? Tehát Dél-Amerikába megyüünk? - csillant fel a szemem. O-o. Nyilván valami rosszat mondott anya, mert Jacob úgy nézett rá mint aki legszívesebben megölné.
- Rosszul mondtam. Miután hazajöttetek. - anya nem tudott jól hazudni.
- Tanyaékhoz is el kéne menni! - Csatlakozott hozzánk Carlisle, miközben leült a fehét bőrkanapéra Esme mellé aki felpillantott rajzairól és elmosolyodott.
- Volturihoz nem kéne elmennünk? Ccsakhogy lássák, hogy nem ártottam senkinek. - ha már itt tartunk, úgy gondoltam ezt az ötletemet is bevetem. Hiszen, mi baj lenne belőle?
Nagyon jól emlékszem rájuk. Sápadtak, és szemük vörösségét mintha valami szürkeség takarná, amit emberi szem nem igazán venne észre. Rengetegen voltak, de sokan csak szemtanuként voltak ott. Legjobban Arora emlékszem. Kapzsi, vörösen izzó szemeit az enyémbe fúrta amikor megmutattam neki, hogy növök, és hogy nem vagyok ártalmas. Mindent akar ami új. A farkasokat is házörzőnek használta volna. Viszont volt ott egy lány, aki félelmetesebben nézett ki mint a többiek. Erősen összpontosított ránk, egyre jobban összehúzta a szemét, majd fogcsikorgatva másik barátunkra nézett.
Az emlékek hirtelen öntöttek el, és próbáltam visszarángatni magam a házba. Apa összeráncolta a szemöldökét, gondolom ő is visszagondolt. És akkor egy újabb emlék jutott eszembe... Anya ott feküdt, véresen, és megfogott. Én pedig megharaptam.
Utána Rose vett karjaiba, és akkor láttam meg Jaket először. Már akkor is tudtam hogy mindig szeretni fogom, és hogy rá számíthatok.
Visszarángatta magam a valóságba, és nem hagytam újra elkalandozni a figyelmemet.
Apára sandítottam. Ő fájdalmas arccal nézett maga elé, de senki nem vette észre a hangulatváltozását, kivéve Jasper. Kérdőn nézett ránk, de én csak mosolyogtam egyet, és igyekeztem nyugodt lenni, de ebbe ő is besegített, küldött egy adag boldogságot.
A beszélgetést Alice szakította félbe:
-Hahó emberek! Ha minden igaz, hétvégén megtartjuk az esküvőt! Bella, Rose, Nessie! Azzonnal indulunk ruhát próbálni! Hoztam egyet. Te meg, kutya ülsz, és nem lesed meg!
- Természetesen főnökasszony!
Rose nem jött.
- Hol van Rose? - kérdeztem
- Őőőőő. Emettel van.
Értettem. Mondjuk gondolhattam volna.
Beléptem Alice szobájába. Elakadt a lélegzetem. Ott volt felakasztv egy fogasra egy gyönyrű ruha. Vállatlan hófehér, mell alatt húzott.
- Alice..... Ez...Gyönyörű!
- Igen az. Nem baj, ha megyek? Még külföldről papot kell hivatnom. - hadarta- Esme! Megrajzolnád, és megírnád a meghívókat? Egyedit szeretnék!
- Természetesen! - válaszolt, és már ott sem volt. Gondolom valami papírért ment.
- Késő van!- mondta anya.
Leszaladtam adtam Jakenek egy csókot.
- Szia! Jóéjt! -köszöntem el.
- Jóéjt!Szeretlek!
-Én is szeretlek! pár nap, és esküvő!
Hazamentünk anyáékkal, és bezuhantam az ágyamba. Régi emlékeket kerestem Jacobról. Végül álomba merültem.

~ Solar Flare ~ Negyedik

~ Meglepetés ~

Közeledett a születés napom. Carlisle előtte pár nappal bejelentette, hogy valószínűleg nem növök többet. Szuper. Végre fejlődés nélkül élhetem tökéletes életem.
Amikor reggel Jake bejött láttam, hogy apával beszélgetnek. Jake beszélt, apa hallgatott, és kisebb fejbiccentésekkel válaszolt. Amikor elmentünk sétálni rákérdeztem:
- Miről beszélgettetek?
- Sam kilép a csapatból. Nem akar többé farkassá változni, így én veszem át a falkát.
- Hogy-hogy? -ámultam el. Sam a falkánál talán csak Emilyt szerette.
- Emily öregszik. És vele együtt akar meghalni, nem élni utána még sokáig.
- Mert... Ha nem változtok át... Akkor... öregedtek? És utána meghaltok? - elképedtem. De Jacob minden nap farkas lett. És erre figyelni is fogok, hogy legalább minden héten egyszer azzá válljon. Nem akarok nélküle élni.
- Igen. És most sok fiatal tagnak mondtam, hogy jobb lenne nem átváltozni, mert sokan vagyunk. Vannak akik képesek rá, és már elég régóta emberek.
- Akkor ez lényegében jó is, nem?
- De, bizonyos szempontból. Csak olyan erős kötődés jön létre köztünk, hogy nagyon nehéz otthagyni a többieket.
- Értem...
- Nesiiiiiiiiiie!!!!!! - kiáltott Alice - Gyereeeeeeeeeeeee
- Ajj. Ruhapróba. - sóhajtottam. Ez mindennapos tevékenység. De most, hogy szülinapom lesz, különleges ruha kell.- De csak szerinte...
Amikor bementünk Rose rögtön elkezdett ráncigálni, hogy menjünk fel.
Hát sima ruha. Nem tudom mit kell odalenni tőle. Szürke, alja fodtos, térd felettig ér. Egész szép.
- Mond, mire kell ez?
- Hááát. Esküvők lesznek majd. anyudék is biztos újra összeházasodnak.. Na meg Emily, és Sam!
- Értem. -tehát nem a szülinapomra kell.
Kikészítettük a jövő hét ruháit. hiszen azt előre tudni akarta a nagynéném. Mit nem akar előre tudni. - mintha nem ismerné a jövőt mindenkinél jobban.
Elköszöntem Jaketől egy búcsúcsókkal, majd elmentem zuhanyozni, utána aludni.
Másnap felébredtem. Húúú. 6 éves vagyok. Mondjuk Tök ugyan olyan mint 5 évesnek lenni. Belegondoltam. A legtöbb gyerek most jut el oda, hogy folyékonyan beszél, rajzol, és számol...
Kikászálódtam az ágyból. Arra számítottam, hogy amint kilépek hatalmas meglepetéééééééés! ordítást kapok. Síri csend. Mindenki ugyanúgy tesz vesz. Nagyon csodálkoztam...
- Jake ma nem tud eljönni... Valami dolga akadt... - szólalt meg anya
- őőő. okés.
Könnyek csípték a szemem... Pont ma... De uralkodtam magamon.
-Elmegyek, sétálok egyet.
-Rendben.
Francba! Francba!
Lementem La Pushra.. Hallottam egy- két farkast a közelben.
-Szia!- köszönt egy ismerős hang. A kedvenc hangom.
-Jacob?! Nem úgy volt, hogy dolgod van?
-De... Te fontosabb vagy mindennél. - és amikor azthittem hogy megcsókol letérdelt
- Renesmee leszel a feleségem?
Elakadt a szavam... Váratlanul ért...
- Igen! Persze! - boldog vagyok. Felhőtlenül bolfog. Nem kellett volna se gyűrű, se semmilyen igéret. Anélkül is tudtamhogy szeretni fog. Örökké.
És akkor farkasüvöltés hallatszott. Először távolról, majd egyre erősödően közeledett. Egyszerre vagy húsz farkas vonyított. Aztán hirtelen abbahagyták.
Jake felvonta a szemöldökét és égnek emelte a szemét.
-Seth! -mondtuk ki egyszerre. csak is ő találhatta ki.
-Apáék mit fognak hozzá szólni? - kérdeztem. Még mindig élénken éllt az emlékezetemben amikor anya nekitámadt Jacobnak.
- Edwarddal lebeszéltem. Előtte nem mertem volna megkérni a kezed.
- És.. csak úgy simán belement?
-Hát... Volt egy kis félreértésünk...
-Ajjj.
- Neeem. Ne gondolj rosszra. Csak azt mondta, hogy úgy vehetlek el, ha kiveszem a részem a családi kasszából. És úgy értettem, hogy adok bele pénzt. Ő meg úgy gondolta, hogy veszek ki. Dehát, el akartalak venni, úgyhogy megígértem, hogy félreteszem a büszkeségem, és hagyom hogy felújítsák apa házát. - a végét szemforgatva mondta.
Elindultunk haza.
Amikor benyitottunk meghallottam a várva várt Meglepetéééést!. Hatalmas dekoráció, és egy nagy tábla: Boldog Születésnapot Nesiie!! Még tortám is volt. Mondjuk kedves volt Alicetől, hogy gondolt Jakere is.
Rengeteg ajándékot kaptam. Volt köztük egy kocsi, telefon és még rengeteg minden.
A nap végén hullafáradtan, de ragyogó arccal zuhantam az ágyba.
És akkor, fölpattant a szemem. Felemeltem a kezemet. Ott volt a gyűrűsujjamon a jegygyűrű. Gyönyörű volt. Elegáns, és csillogó. Tetszett. És akkor vettem észre, hogy a közepében egy farkas van. Egy apró, vonyító farkas. Elmosolyodtam. Felemeltem a telefont, és hívtam Jeket.
-Szia! Most néztem meg a gyűrűt. Gyönyörű!
- Már azthittem észre sem veszed.
- Ez csak egy tárgy. Önmagában semmit sem érne.
- Igazad van.
-Szerintem aludjunk, és holnap megbeszéljük.
-Rendben.
-Jóéjt!
-Jóéjszakát!
-Szeretlek!
-Énis szeretlek!
Boldogan zuhantam álomba, bár tudtam, a legtöbb ember álmaiban olyan világban él, amiben a vólásgban nem élhet. Én viszont a valóságnál nem tudok szebbet, és jobbat álmodni.

~ Solar Flare ~ Harmadik

~ Charlie elégedetlen ~

Kéz a kézben boldogan rohantunk hazafelé.
-ó! Jake várj! Charliehoz be kéne ugranunk! - Mondtam...
-Rendben. De őőm. Neki ne igazán említsük meg hogy együtt vagyunk!
-Szerintem sem.
Így Forks felé vettük az irányt. Hamar odaértünk a rendőrfőnök házához. Túl hamar.
Elengedtem a kezét, és bekopogtattam.
- Na végre! -hallottam a dörmögést benntről. Majd a lépteit, és a szívének egyre erősödő dobogását. A lélegzetvételét, és azt is, hogy már csak pár lépésnyire van az ajtótól. Anyáék már nincsenek itt.
Nyílt az ajtó, és a nagypapám nézett ki.
-Sziasztok! - köszönt - gondolhattam, hogy Jake is jön. -tette hozzá halkan, és azt hitte, mi nem hallottuk, de tévedett. - Minek köszönhetem a látogatásotokat?
- Már meg sem látogathatom a nagyapámat? -kérdeztem - egyépként régen jártunk erre.
- Nekem mondod? Ám Bella most ment el, úgy 10 perce Edwarddal.
- Nem sokára mi is megyünk.
- Hova ez a sietség?
- Hááát... Csak van egy- két megbeszélni valónk.
- Értem
-Szóval tényleg mennünk kell ,csak beköszönni jöttünk. Valamelyik nap, ha jobban ráérünk megátogatlak, ígérem.
- Persze persze.
- Én magam fogom elhozni Nessit, ha tetszik neki, ha nem! - mondta Jacob, csak hogy kibékítse Charliet.
Kiléptünk az ajtón és szépen lassan elindultunk hátrafelé, az erdőbe. Amikor jó sötétben voltunk, elkeztünk kicsit természetfeletibb tempóba sétálni.
Amikor hazaértünk, kézenfogva mindenki ránknézett, elmosolyodott, majd folytatta amit éppen alkotott. Aliceék nem voltak ott.
- Alice? Jasper? - kérdeztem
- Őőőőőm. Kitakarítják a házukat. -mondta anya miközben elvigyorodott, és megfogta apa kezét.
- Szerintem utána többet kell takarítani majd, mint előtte - vigyorgott Emett. - Nessi, nincs kedved elszaladni a kutyáddal egy ágyért?
Az említett kutya felvonta a szemöldökét.
- Em, lennél szíves abbahagyni a kutyázást?
- Jólvan naa.
-Voltatok Charlienál? - kérdezte anya
- Igen. Kicsit morcos, hogy ritkán látogatjuk.
ezzel le is zártuk a beszélgetést. Mi kiültünk az udvarra Jakekel.
- Jacob... Hogyhogy... Mitől van az, hogy kiskorom óta velem vagy? Minden nap?
- Bevésődés miatt.
- Azmi?
- Amikor megláttalak, olyan volt... mintha minden megszűnt volna, és csak te maradtál nekem.
- Ezért vagyunk mindig együtt?
- Igen. Nem bírom ki nélküled sokáig.
- Dejó... így biztosan nem hagyjuk el egymást. De.. ugye ez nem múlik el?
- Nem, szerencsére.
Odabújtam hozzá.
-Szeretlek -mondta
- Énis szeretlek.
És... ott kinnt, mindenki szeme láttára megcsókolt. Finoman, puhán, amolyan igazi első csók félésen.
Közben hallottuk hogy apa sóhajt egyet, Emett meg röhög, és valami olyasmit mondott hogy "lassan venni kéne nekik is egy házat"
Még beszélgettünk pár órát kinnt, utána bementünk. Szinte rögtön jöttek Aliceék.
Jake hazament, én meg lefeküdtem, és alig vártam a reggelt. Miért kell aludnunk... Miért nem vagyok igazi vámpír.. akkor minden percemet Vele tölthetném...

~ Solar Flare ~ Második

~ Viszonzás ~

Másnap reggel nagyon izgatottan keltem fel. Lezuhanyoztam, és vártam Jaket, mert minden szerdán együtt mentünk el vadászni. Szokás szerint pontosan érkezett, én meg lenyugtattam magam. Igen, szerelmes vagyok belé... Ránéztem apára aki vigyorgott, és közben Jasperre nézett, aki elhúzta a száját. Hát... Gondolom arra fogadtak, hogy hatodik születésnapom előtt vagy után leszek szerelmes. Apa nyilván az előttre fogadott, míg bátyja az utánra.
- Sziasztok! - Köszönt Jake. Rosalei mint mindig elfintorította az orrát, de ezt már megszoktuk.
Visszaköszöntek neki, és folytatták a dolgukat. Alice új dekorációt készített Esmével, Rose Emett ölében ült, Jazz Alicet figyelte, anya és apa Charliet készülte meglátogatni.
- Anya, majd Jacobbal benézünk mi is. - mondtam - ha végeztünk a vadászattal.
- Oké, de lehet, hogy mi addigra már nem leszünk ott.
-Rendben!
Elindultunk Jakekel, és én szokás szerint megpróbáltam új rekordot dönteni, abban, hogy minél hosszabban ugrom át a folyót.
A farkasom is beért, én meg elkezdtem szimatolni. Egy magányos őz volt a közelben, és néhány quileute farkas. Seth, Leah, Paul, Embry, és talán Jared. Sam biztos Emilyvel volt, vagy éppen csak nem éreztem. Hallottam a mancsaik puha dobbanását, és láttam hogy a mellettem lévő farkas éppen a többiek gondolatmeneteit hallgatja, és valószínűleg ő is beleszállt. Egyszer kicsit felmordult, biztos valami hülyeséget mondtak. Nagyon nem is érdekelt.
- Szagot fogtam. Egy őz. - mondta halkan.
Bólintott.
Elindultunk, és nagyot szippantottam a friss reggeli levegőből. Imádtam ahogy a szél az arcomba csap, és elmosolyodtam.
Pár perc múlva már ugrottam, és leterítettem az áldozatomat. Gyors kiittam a vérét. Csodálkoztam, hogy Jaket ez nem zavarja, de már biztosan hozzászokott ehhez.
- Jacob, visszaváltoznál? - kértem meg. Túl kell esnem rajta, és nem szeretném ha egy egyész falkányi farkas végighallgatná.
Félrevonult, és egy percen belül már ott is állt mellettem.
- Igen?
- Csak...őőőőm... beszélnem kell veled.
Elkerekedett a szeme, és elsápadt.
- Nyugi, semmi rossz.
Kicsit megnyugodott.
Leültünk.
- Izééé... Te szeretsz engem? - kérdeztem pirulva.
- Persze. Ez nem kérdés!- persze, hogy félreérti.
- Nem úgy... szerelmes vagy belém?
Becsukta a szemét, elmosolyodott, aztán elvigyorodott. Kinyitotta a szemét.
-Igen...- elkomorodott, és összevonta a szemöldökét - miért?
-Csak.. Tegnap rájöttem, hogy én is szerelmes vagyok beléd.
Talpra szökkent és kurjantott egyet.
-Ezaaaaaz! Őm. Bocsi. Csak olyaaan régóta várok erre.
Felkapott, és magához ölelt.

Mégsem olyan rossz a szerelem. Sőőőt. talán a világ legjobb érzelme...

~ Solar Flare ~ Első

~ Valami új ~

Mindig is tudtam, hogy szerencsésnek születtem. Ott voltak a szüleim, és a rokonaim akik ( pár kivétellel) vámpírok. Anya és apa mindenkitől megvédenek, Esme és Carlisle afféle nagyszülők, Emett az én elit mókamesterem, Alice és Rose a saját stylistom. Jasper... Őt igazából nem ismerem. És mellesleg félvámpír vagyok. És volt még egy dolog ami nem sok mindenkinek adatott meg. Egy farkasom és még jó pár másik akik bármikor megvéd. Jacob pont olyan biztos pont volt az életemben, mint a szüleim. A legtöbb időnket együtt töltöttük, és mintha a bátyám lenne. Volt már olyan is, hogy együtt aludtuk, apáék eleinte elég érdekesen néztek, de azután megszokták. Billy is nagyon kedves volt hozzám, ahogy a falka többi tagja is Emilyvel együtt.
Jacobbal mindig boldog vagyok, lassan öt éve.
Mostanában akár hányszor elment nagyon hiányzott. Egyre jobban. Viszont amikor találkoztunk remegett a gyomrom, és legszívesebben a nyakába ugrottam volna, annyira megörültem neki. Nem értettem mitől van ez. Nem is örültem neki. Valami új, és kiszámíthatatlan... Biztos velem van baj.
Amikor ma átölelt, elakadt a lélegzetem. Jasper, és apa kérdőn vonták fel szemöldöküket, majd egymásra sandítottak. Hát nem igazán nyerő ha az ember apja olvas a gondolataiban, és a nagybácsikája megérzi az érzéseit. Szíváááás.
- Nem mennénk el La Pusra? - kérdeztem. Ott legalább nyugottan végiggondolhatok mindent, nem kell agyturkász vámpírok elől rejtegetni a gondolataim. Gyakran lógtunk a tengerparton.
-Okéé!- vigyorgott - nagyot dobbant a szívem. Körbesandítottam. Valószínűleg mindenki meghallotta ezt a szív-ritmus változást. Egyre sürgősebbé vált a távozásom.
-Sziasztok! Majd jövünk! -rikkantottam, és már rohantam is ki. Jake mellettem változott át farkassá.
A part előtti erdőben visszaváltozott emberré, és gyalogosan ért utol. Sokat dumáltunk, de én inkább az arcát figyeltem.
Amikor hazaértem, szokásos búcsúölelés, nagyszívdobbanás, lélegzetkihagyás és pirulás után odamentem anyához, miközben a farkasom elment. Megérintettem anya arcát és megkértem hogy menjünk el sétálni. Kifelé menet mondtam neki hogy a pajzsot tolja ki körém is. Csodálkozott egy kicsit, de megtette. Nemsokára vámpír-hallótávolságon kívülre kerültünk és elkezdtem halkan magyarázni neki.
- Tudod, mostanában másképp érzek Jacob iránt. Ha meglátom görcsbe rándul a gyomrom, ha elmegyünk iszonyatosan hiányzik. És... ááááh. Olyan kínos, hogy még apa is hallja a gondolataim, Jasper meg megérzi az érzéseim. Bár, ő legalább tudja mit érzek, mert én nem.
-Nessikém, Te szerelmes lettél. Nem is tudod mióta várunk erre. Edward és Jazz fogadtak. Gondolom most perkálnak egymásnak.
-Ezt hogy érted?
-Minden ember életében eljön az a korszak, hogy szerelmes lesz.
-Uf. De ez jó? Nem abnormáliiiis? - nyavalyogtam.
- Jaaaaj. Mintha magamat hallanám. Ez természetes.
-És...Jake is így érez?
-Kérdezd meg. - mondta

Remegő gyomorral mentem aludni, és reméltem, hogy ő is úgy érez ahogy én.