Indulás
Felnéztem rá.
- Komolyan mondod? - a szám szélét rágcsáltam.
- Igen.... De nem tudom Te hogy érzel.....
Megcsókoltam, gondoltam ez megfelelő válasz, ugyanis nem voltam a szavak embere, plusz nagyon ki sem akartam mondani azt a szót... Még mindig nem békéltem meg vele....
- Ideje visszamennünk, hogy megbeszéljük mi lesz az Aro üggyel....- vigyorogtam rá.
- Oké.
Vissza sprinteltünk. Újból érdekes jelenet fogadott....
- Felix!!! - kiáltott fel Demitri.
Elég érdekesen nézett ki.... Haja csapzott volt, ruhája szakadt.
- Mi történt? - tértem rá rögtön a tényegre - Aro is ittvan?
- Nem, Ő nincs...
- Mi? Mi az hogy NINCS? - hangulatom a jó-ból átcsapott mérgesbe.... nem is kicsit mérgesbe.
- Nem tudom. Előre küldött. Nem akartam ott hagyni.
Úgy éreztem mindjárt felrobbanok
- HOGY LEHETTÉL ILYEN OSTOBA?
- Nyugi Jane.... - handja remegett, nem mert a szemembe nézni. - nem direkt volt...
Demitri látta milyen ideges vagyok, ezért megpróbált lenyugtatni. Amikor megsimogatta a hátam szinte mindenkinek elkerekedett a szeme. Arra vártak mikor kínzom meg. Amikor rámosolyogtam kivétel nélkül mindenkinek tátva maradt a szája, majd ki gyorsabban, ki lassabban rendezte arcvonásait.
- Igen - kezdtem higgadt hangon - Demitrivel összejöttünk. - arcomból kiráztam a hajam. -Visszatérve Arora... Jobb ha most indunk.... Mielőtt késő lenne. És most mindenki 2-esével marad, de az lenne a legjobb ha együtt maradnánk.... Ki marad itt? - felvontam a szemöldököm
- Mi - mondta Cairus. - Én és Marcus.
- És még? Valakinek itt kell még maradnia.
- Én maradok! - Szólalt meg Heidi.
- Rendben. Még marad gondolom pár katona.... Szóval akik jönnek: Alex, Demitri, Felix, én.... Induljun is.
Megfordultam, és elindultam. Tudtam, nincs veszteni való időnk. Lehet, hogy így is késő lesz....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése