2010. november 12., péntek

Solar Flare - Tizennegyedik

Nem figyeltem oda a beszélgetésre, inkább le akartam kötni Jake-et.
Megfogtam a kezét, közelebb húzódtam hozzá. Jól esett a testének a melege, és éreztem, ahogy a remegése alábbhagy.
Kezemet az arcához érintettem és emlékeket mutattam neki. Jó volt visszaemlékezni az együtt töltött percekre, pillanatokra, és szinte az egész életemet végigkísérte.
Majd elérkeztem a szerelem valláshoz, az esküvőhöz, majd a nászúthoz. Már kezdtem belepirulni amikor Jane kiáltása zökkentett ki... Még jó.. apa nem hiszem hogy díjazta volna.
Egy vörös szemű -nyílván volturi - nő állt a szobában. Zilált külsejű, rettegett... félt valamitől. Majd rájöttem mitől... Jane-től. Anya nyilván a palyzs alá vonta. Marcusról, és Cairusról beszélt... Meghaltak.. én nem értettem... Tudtam kik ők.. és a nő bizonyára Heidi lehet...
Mentegetőzött, szinte könyörgött, majd előkapott egy levelet. Jacob megint ugrása készen tartotta izmait... Majd a nő lassan, minden szót tisztán ejtve mondott.
" A három fő vámpírotok halott. Rátok is ez jár, és mind arra aki szembeszegül. Ha úgy gondoljátok készüljetek a harcra. Nem sok értelme lesz. Túlerőben vagyunk... A Cullenéket úgy hallom sikerült beszerveznetek, a farkascsapattal együtt gondolom. Üzenem nekik, jobb lenne ha kimaradnának. Őket nem akarjuk bántani. Románok "
A szobában csend lett... Viszont mindenki ideges volt. Jane mereven Heidire nézett, anya petig homlokát ráncolva koncentrált.
Senki sem mozdult.. Csupán az én szívverésem, és Jake-é hallatszott.
Anya levette Heidiről a palyzsot, ugyanis egyszercsak felsikított, és a földre zuhant. De csak egy pillanatig tartott... Anya visszahúzta rá a vádelmet, és Jane mérgesen nézett rá. Demitri végighúzta a mutató újját Jane karján. A nő ránézett, sokkal lágyabban mint az előbb.
- Embereket kell keresnünk...- mondta Alec.
- Igen... harc. - vigyorgott Emmett.
- Nektek nem kell harcolnotok. -mondta Jane fennsőbségesen.
- De kell. - szólalt meg apa. - sokkal tartozom Nektek, szóval én harcolok. A családom viszont maradjon.
- Még mit nem!- horkant fel Alice.
- Rendben, Ti jöhettek.. De Bella..
- Én is ott leszek. ugyanannyival tartozom Nekik, mint Te.
- Én is megyek. - jelentettem be.
- Akkor én is... - mondtaJake- és a falka is.
- Nem!- mondta anya - Nessie, Te ithhon maradsz Jake-kel, és a falkával.
Rendben, legyen. Gondolataimat magamba folytottam, hogy apa nehogy kitalálja.... Nem lesz egyszerű itthon hagyniuk, az biztos...

2010. november 7., vasárnap

Snowstorm - ötödik

A levél

Odaértünk Cullenékhez. Sok időt pocsékoltunk el arra, hogy hazavártuk a drágalátos kis félvér kölyköt, és a férjét, a korcs kutyát.
Amikor hazaértek kisebb vita robbant ki, ugyanis nem hittem nekik az Aro-ügyben.
Végül is Edward elmondta, hogy a románokra gyanakszik... Így, visszagondolva, én is rájuk gyanakszom. Hiszen mi vettük el tőlük a hatalmat, és most vissza akarják szerezni.
- Elmegyünk hozzájuk. - mondtam a többieknek.
- Hova? Tudod hol vannak? - kérdezte Jasper.
- Nem, de valószínűleg Románia közelében... - néztem rá gúnyosan
- Várjatok. - szisszent fel Edward.
Mindannyian kérdőn néztünk rá.
- Itt van valaki. Folytassuk a beszélgetést. Hallom a gondolatait. Hírt hozott nekünk.
- Harc? - vigyorgott Emett. - Mondd Edward, hogy a románok hadat üzennek nekünk.
- Nem... - Edward ránézett arra a kis jövőbe látó kis csajra.
- Mit látsz Alice? - Kérdezte a csajszi barátja. Megjegyzem, iszonyú nyálasan bánik a csajjal...
A gondolatomra válaszként Edward egy lesújtó pillantással válaszolt.
- Itt van... - sziszegte Edward...
- Ki? - kérdeztem
- Heidi...
- Mi? - pattant fel a testvérem, aki eddig némán ült. - Úgy volt hogy Marcusékra vigyáz.
Heidi belépett a szobába. Szemében félelem volt...
- Meghaltak.... - mondta, szinte sokkos állapotban...
- KIK? - pattantam fel.
- Cairus.... Marcus...
- MI? - ordított Felix.
- Hogy történhetett? - kérdezte Demitri. - Úgy volt, hogy vigyázol rájuk!!!
- Hadd meséljem el. - szinte könyörgött Heidi. Legszívesebben megkínoztam volna. De Bella bevonta a pajzs alá. Jasper megpróbált lenyugtatni a hangulathullámaival.
- Elküldtek vadászni Cairusék. Azt mondták, hozzak nekik pár túristát...
- És te elmentél - sziszegtem.
- Igen... Amikor visszajöttem... Megtaláltam őket... Elégetve... Egy levél volt hátrahagyva... - elővett egy papírt, és elkezdte olvasni. - " A három fő vámpírotok halott. Rátok is ez jár, és mind arra aki szembeszegül. Ha úgy gondoljátok készüljetek a harcra. Nem sok értelme lesz. Túlerőben vagyunk... A Cullenéket úgy hallom sikerült beszerveznetek, a farkascsapattal együtt gondolom. Üzenem nekik, jobb lenne ha kimaradnának. Őket nem akarjuk bántani. Románok "

2010. október 23., szombat

Solar Flare - Tizenharmadik

Hazaértünk.
Furcsa volt. Felettéb furcsa. A szívem dobogott, és most nem az izgalomtól. Most a félelemtől. legfőképp nem azért aggódtam, hogy mi van Aroval, hanem azért mert tudtam, a közelben van Jane. És hallottam mire képes.
- Jake, jobb lenne, ha te nem jönnél be, illetve nem is jönnél a közelbe.
- Bízd rám, jó? Szerinted majd csak hagylak, hogy besétálj? - nézett rám szigorúan. Utáltam ezt a nézését. Volt benne valami.. valami fájdalom... Nem tudok ellenálni ilyenkor.
Együtt kanyarodtunk be a házhoz vezető úthoz. Megfogtam Jake kezét, és közben tudattam vele, hogy ha gondolja, átváltozhat farkassá. Nemet intett, bár tudtam, legszívesebben rég megtette volna
Beléptünk az ajtón. Érezni lehetett a feszültséget. Anya pillanatokon belül ott volt, és átölelt. Apa is odajött. De nem volt sok idő az üdvözlésre.
- Na végre ittvagytok!- mondta Jane unott hangon
Amikor rájuk néztem elkerekedett a szemem. Jane Demitri kezét fogta. Hát ez a vámpír tud érezni? Na jó, ez kissé durva gondolat volt, de nem így van?
- Itt. Miért volt ilyen sűrgős? - tettem fel flegmán a kérdést.
- Meg kell bizonyosodnom róla, hogy nem ti raboltátok el Arot.
- Janeee! Ezt te sem gondolod komolyan! - fortyant fel apa.
- De! És Bella az az átkozott pajzs.
- tehét használni akartad! - Szisszent fel Emettt.
- Nyugodjatok meg! - szólalt meg csendesen Charlisle.
Éreztem, ahogy Jasper egy nyugodt hangulat hullámot küld felénk.
- Nem mi raboltuk el. - szólalt meg csendesen Jacob mellettem.
- És higgyek neked korcs?
- Ha egymás ellen vagyunk, nem jutunk előrébb. - szólalt meg csendben Alice- látom Aro jövőjét, tehát nem Nessiék rabolták el.
- Akkor ki? -kérdezte gúnyosan Jane
- Nem tudom... Nem látom...
- Vámpír háború?- kérdeztem.
-Igen- válaszolt Emett csillogó szemekkel.
-Én tudom kik lehetnek - szólalt meg apa.
-Kik? - kérdeztük egyszerre.
- A románok... nagyon furán néztek Arora, és hát a gondolataikat is titkolták előttem...
-Akkor hivatalosan is vámpír-háború - mondta Demitri.