~ Sowstorm ~ Második

~ Kirándulás ~

Aro és Felix elmentek a Cullenék esküvőjére. Micsoda szánalom!Létrehoztak egy félvér gyereket és hozzáadják egy korcs kutyához! És még normális vért sem isznak! Persze Aro meg akarja szerezni magának a gyereket - vagy már "felnőttet" - hiszen egyike lehet a különleges gyűjteményének - aminek én is tagja vagyok, csakhogy a legkülönlegesebb tagja.
Lépteket hallottam. Erőteljes, mégis puha lépéseket amik egyenesen felém közeledtek. Eleinte bosszankodtam hogy felrisztottak töprengésemből, de rájöttem hogy Demetri jön.
Végignéztem magamon. Makulátlan külső, mint mindig. Arcomra hideg nemtörődöm álarcot erőltettem. Megfordultam amikor közel ért. Ránéztem. Arcán féloldalas mosoly terült el.
- Szia Demetri, mit szeretnél - a hangom kissé sem volt olyan mint amilyenre számítottam. Ha legközelebb jobban kell figyelnem.
- Gondoltam megnézem élsz-e még. Aroék holnap hajnalban hazaérnek. - Hangja kissé sem volt olyan hűvös mint az enyém.
- Mint látod élek - ez az! végre sikerült kellő ridegséggel beszélnem. - Addig csak kibírjuk nélkülük.
- Háááát. Gondoltam elmehetnénk vadászni. - kicsit zavarodott volt.
- Minek? Nem vagyok éhes - Demetri miért akar VELEM vadászni?
- Értem. Csak ennyit akartam - megfordult és elsuhant.
Újabb léptek. Kicsit sem hasonlítottak az Ő lépteire. A fivérem volt...
- Mit akarsz? - néztem rá mérgesen
- Miért voltál olyan idióta Demetri... -a szó a torkán akadt miközben összeesett.
- Miért kellett volna másképp viselkednem vele? -sziszegtem összeszűkült szemmel.
- Hát mert úgy látom sokat jelent neked - vigyorgott sunyin
- Tévedsz. Semmit sem jelent - jól tudtam hazudni.
-Jane! Régóta ismerlek....
- Tévedsz! Te nem ismersz engem. Aki ismer az max Aro, de csak azért mert minden gondolatomat tudja - hajamat kiráztam az arcomból és magasra elemeltem az állam.
Alex homlokán ráncok jelentek meg miközben gondolkozott. Én megfordultam és elszáguldottam. A megszokott úton elrohantam az erdőben. Szerencsére senkivel nem találkoztam. Jó volt az erdőben suhanni, és utána kifeküdni egy nagy napsütötte mezőre. Hallottam a kocsikat, a Volterrai fő utca zaját ahogy emberek mászkálnak és azt ahyogy egy sikátorban egy öt férfi verekszik másik kettővel. Hallottam ahogy egy kocsmából kitántorog egy férfi majd elesik. Valószínűleg vérzik a feje. Mindenféle illatot hozott a szél. Különféle parfümök, hajlakkok, gyors kajáldák és kocsmák szaga kavargott a levegőben. Nem messze egy csapat őz legelt. Alattam egy vakond túrt, míg egy nyulat éppen most fogott meg egy róka. Kezdett esteledni.
Elmosolyodtam. Miért is ne? Felálltam és Saline félé indultam. Ha Volterrában nem is de a környező városban csak lehet. Átvágtam a hegyeken, az állatok pánikszerűen rohantak előlem. Egy kis őzgida nem volt elég gyors. Elkaptam. Vajon az állatokon is hat a képességem? A gida szenvedve esett össze. Elmosolyodtam. Felegyenesedtem és továbbmentem. Több állattal nem akadtam össze. Beértem és szétnéztem. Lelassítottam lépteimet. Pár srác figyelmét magamra vontam. Szuper, ez volt a szándékom!
- Héj! Te apáca! - ch... mondjuk tényleg arra hasonlítok így fekete köpenyben. Elvigyorodtam. Körbevettek. Hah! Fél perc alatt elintézhetném őket.
- Csajszi! Ha te apáca vagy akkooooooooor.... -itt egymásra vigyorodtak. Én is mosolyogtam, de nem néztem fel. A szemem elárulna.
- Cicaaaaa nézzzél már feeel! - megráztam a fejem.
- Elvitte a cicus a nyelved? Az nemjóóó.
- Minek dumáljak részeg disznókkal? - mondtam hidegen
- Huhuuu! De kis rideg valaki. - egyre közelebb jöttek.
- Mert milyen legyek?
- Háááááát. felröhögtek. Most jöt el az idő.
Felemeltem a fejem. A szemem félig csukva volt. A szám gúnyos mosolyra állt.
- Hohóóóóó - oldalba bökdösték egymást, és megállás nélkül röhögtek
Akkor nyitottam ki a szemem amikor legjobban röhögtek.
Lefagyott a mosoly az egyik arcáról. Szeme tágra nyílt. Amikor a másik is rám nézett még röhögve bevetettem képességem. Kíntól szenvedve rogyott össze mint egy rongybaba. Ekkor már mind annyian figyeltek. Egy szempillantás alatt az összes ott feküdt. Én megfogtam mind a hat lábát és elvonszoltam egy sikátorba. Ott megpróbáltak feltápászkodni.- Hé babám ez nem tesz.... - teste megfeszült a kíntól, szemei fennakadtak. Egyik megpróbált elszaladni, de egy lépés után megtántorodott szeme a semmibe meredt és összeesett. Szerettem hogy mindegyik ember másképpen reagált rám.
Szépen sorjában mindegyiket megharaptam, és sokat ittam belőlük. Egyik sem tudott elmenekülni.
Átkutattam a zsebeiket és találtam az egyiknél egy kést. A sebeket át vagdostam, és többet csináltam, a ruháikat szétszaggattam. Állattámadásnak fogják írni az újságok...
Gyorsabban értem haza. A mámortól hogy kínozhattam szinte repültem...
Viszont az észleltem hogy van a közelemben egy vámpír. Viszont a szagát nem éreztem mert tele volt a ruhán vérrel, és a sikátort is betöltötte ez a szag. De azt észleltem hogy egyre távolodik. Nagyon nem is érdekelt. Ha még egy Volturi ellenes vámpír volt, akkor is simán legyőztem volna. Akár többel is.