Solar Flare ~ tizenegyedik

Első napok

Ezzel is végeztünk - fújtam ki a levegőt miközben leraktuk a bőröndöket.
- Igen - Mondta Jake miközben átölelt, és megcsókolt. Ez a csók más volt. Foróbb, és kevesebb mint a többi. Szívem vadul kalapálni kezdett, gyomromban gombóc keletkezett. Lehunytam a szemem.... Végül is, mit idegeskedek? Szempilláim mögül felnéztem rá... Kibújtatott a plómból és az ágyra dőltünk.....


Amikor felébredtem furcsán jó kedvem volt. Kinyiotttam aszemem.... Idegen hely... Egy nagy, baldahinos ágy... ja, megvan, tudom miért vagyok ilyen boldog. első számú tény: nászúton vagyok életem szerelmével, egy vérfarkassal. kettes számú tény: tegnap volt az első, amolyan igazi közös éjszakánk.
Az előbb említett farkas még mellettem hortyogott. Elvigyorodtam, majd gonoszul elkezdtem ugrálni az ágyon. Majd lehuppantam, és elkezdtem puszilgatni. Felébredt, kinyitotta az egyik szemét, majd felpattant, és elkezdett csikizni. Együtt nevettünk, majd egymás mellé feküdtünk, és még mindig rászkódtunk a nevetéstől.
Felöltöztünk, majd elmentünk vadászni.
Nagyon meleg volt. Gondoltam egyet és elindultam a tengerpart felé. A Jake-farkas rámnézett, és utánamrohant. A homoknál megálltam, ls elkezdtem vetkőzni. Lerugtam a cipőmet magamról, kibújtam a felsőmből, kicipzároztam a nadrágom, hagytam hogy leessen rólam, és hátranéztem. Jake még farkasként ült, és nézett.
-Ajj, ne csináld! -szóltam oda. Még be sem fejeztem a mondatot, mire láttam hogy megremeg, és visszaváltozik emberré. Én levetettem a maradék ruhát is magamról, és rávigyorogtam. Felvontam az egyik szemöldököm, majd elvigyorodtam. Egy darabig még elégedetten méricskélt, majd elkezdett felém futni, felkapott.
- Jakeeeeeeee - kacagtam, miközben már a vízben futott - mitcsii..ááááááááááááááááá - és belezuhantunk a vízbe. Kitaláltam, hogy ameddig bírok nem jövök fel. Ellazítottam izmaimat, hagytam had lebegjek.
- Nessiiee.- hallottam a nevetést a hangjában - Nessieee - már kicsit komolyabb volt - NESSIEEE- már mérges - Renesmeee hagyd abbaaaa- már kicsit rémült - Nessiiiieeeeeeeeeeee- úgy gondoltam elértem a célom. Nevetés tört fel a torkomból, felemeltem a fejem és ránéztem.
- Aaaaa. - fogtam a hasam a nevetéstől. - Ezz.... Nagyoooon... Nagyonnnn... Nagyooooon vicces volt.
- Aha tényleg. - nézett rám mérgesen. Odamentem hozzá és megöleltem.
- Jaaajj, ne legyél ennyire durcis! - mosolyogtam rá, mire megcsókolt.
- Többet ne csinálj ilyet! - figyelmeztetett
- Megígérem. - Vigyorogtam, és visszacsókoltam.

~ Snowstorm ~ Negyedik

Indulás

Felnéztem rá.
- Komolyan mondod? - a szám szélét rágcsáltam.
- Igen.... De nem tudom Te hogy érzel.....
Megcsókoltam, gondoltam ez megfelelő válasz, ugyanis nem voltam a szavak embere, plusz nagyon ki sem akartam mondani azt a szót... Még mindig nem békéltem meg vele....
- Ideje visszamennünk, hogy megbeszéljük mi lesz az Aro üggyel....- vigyorogtam rá.
- Oké.
Vissza sprinteltünk. Újból érdekes jelenet fogadott....
- Felix!!! - kiáltott fel Demitri.
Elég érdekesen nézett ki.... Haja csapzott volt, ruhája szakadt.
- Mi történt? - tértem rá rögtön a tényegre - Aro is ittvan?
- Nem, Ő nincs...
- Mi? Mi az hogy NINCS? - hangulatom a jó-ból átcsapott mérgesbe.... nem is kicsit mérgesbe.
- Nem tudom. Előre küldött. Nem akartam ott hagyni.
Úgy éreztem mindjárt felrobbanok
- HOGY LEHETTÉL ILYEN OSTOBA?
- Nyugi Jane.... - handja remegett, nem mert a szemembe nézni. - nem direkt volt...
Demitri látta milyen ideges vagyok, ezért megpróbált lenyugtatni. Amikor megsimogatta a hátam szinte mindenkinek elkerekedett a szeme. Arra vártak mikor kínzom meg. Amikor rámosolyogtam kivétel nélkül mindenkinek tátva maradt a szája, majd ki gyorsabban, ki lassabban rendezte arcvonásait.
- Igen - kezdtem higgadt hangon - Demitrivel összejöttünk. - arcomból kiráztam a hajam. -Visszatérve Arora... Jobb ha most indunk.... Mielőtt késő lenne. És most mindenki 2-esével marad, de az lenne a legjobb ha együtt maradnánk.... Ki marad itt? - felvontam a szemöldököm
- Mi - mondta Cairus. - Én és Marcus.
- És még? Valakinek itt kell még maradnia.
- Én maradok! - Szólalt meg Heidi.
- Rendben. Még marad gondolom pár katona.... Szóval akik jönnek: Alex, Demitri, Felix, én.... Induljun is.
Megfordultam, és elindultam. Tudtam, nincs veszteni való időnk. Lehet, hogy így is késő lesz....

~ Snowstorm ~ Harmadik

Vallomás

Nem mentem rögtön vissza, hanem még kóvorolgattam. De úgy döntöttem, hogy elindulok, amikor megláttam a napot. Ahogy beléptem a terembe Arora számítottam.... Helyette Alex, Dimitri, Cairus, és Marcus tanácskoztak... Aro széke üresen állt. Demitri megkönnyebbülten sóhajtott fel:
- Azt hittük, hogy Te is eltűnsz...
- IS? Mert még ki? Aro és Felix merre van?
- Eltűntek.. Nem értek haza....
- Micsodaa? Mondtam hogy ne engedjük el azokhoz a vérárulókhoz!!
- Szerintem nem feltétlenül a Cullenek voltak, és a farkasbanda sem....
- És mivel tudod igazolni? És így, hogy Aro sincs meg, nem tudhatjuk meg az igazat. -nagyon mérges lettem.
- Hívást kaptunk. Carlisle érdeklődött, hogy épségben hazaértek-e, és beszélni szeretne vele.
- Akkor is ők voltak...
- Nemhinném... Emlékszel a Románokra? Már akkor is furcsák voltak amikor elmentünk, hogy elpusztítsuk azt a félvért...
- Igen és?
-Carlisle mondta, hogy most is voltak csendesebb konfliktusok... És már régen is szándékoztak elfoglalni Volterrát, átvenni a hatalmat....
- Akkor összeesküvés!
- Nem hiszem... Akkor nem hívott volna fel.
-Sima ügy. Azt akarja, hogy elmenjünk a Románokhoz, amíg ők elfoglalják Volterrát....
- Lehet... Itt maradunk még 3 napig. Utána elindulunk, a Cullenekhez.
Csak most vettem észre Demitrin valamit.... Amikor koncentrál összeráncolja a homlokát.
Nagyon mérges voltam, és az első napon úgy gondoltam jobb ötlet lenne elmenni megint kicsit gyilkolászni. De túl nagy lenne a kockázat, szóval csak sétálgattam, és gondolkoztam. Mi van ha a románok el akarják foglalni Volterrát? Nagyot nyeltem. Nem fogják! Nem engedem! És azt sem hogy Demitrit, vagy Alexet bátsák. Éreztem hogy ökölbe szorul a kezem. Megpróbáltam ellazítani az izmaim. Hirtelen feltámadt a szél és megcsapta az orromat egy vámpír szaga. Támadóállást vettem fel, és egy morgás tört fel a torkomból. Nemsokára lépteket is elkezdtem hallani. Még lentebb hajoltam, ugrásra készen. Füleltem, de nem hallottam semmit. Megállt, majd újraindult. Jó hangosan morogtam egyet. Ha lett volna szivem már hangosan dobogott volna. Idegeim pattanásig feszültek, és kész voltam arra, hogy akár métereket ugorjak arra aki meg akarna támadni. Szemeimmel fürkésztem, és bármelyik pillanatban kész voltam arra hogy megkínozzam....
- Nyugi, csak én vagyok.... - hallottam az ismerős hangot.
- Gondolhattam volna. -visszaegyenesedtem. Valahol legbelül tudtam hogy Ő lesz... De mit keres itt?
- Bocsi, hogy így rád ilyesztettem, de féltem hogy elmész a Cullenekhez.
- Legszívesebben azt tenném. Egyépként mit érdekel téged? - összehúztam a szemem. - nem vagy az apám, hogy megmonnd mit tegyek....
Egy pillanat alatt ott termett, megfogta a karom, erősen, de nem durván.
- Hát nem veszed észre?
- Ugyen mit?
Felnevetettt
- Ne nevess... Mondjad, mit nem veszek észre? - sziszegtem.
Közelebb hajolt, mélyen a szemembe nézett, és elmosolyodott.
- Azt hogy szeretlek. - Suttogta. Közelebb hajolt, és megcsókolt....