~ Solar Flare ~ Tizedik

Nászút-Odaút

Repülő téren szálltunk ki. Meglepődtem.. Hát nem gyalogosan megyünk? Sokkal egyszerűbb lenne.
Apa mosolygott.. Nemééér! Kezdek nagyon ideges lenni a gondolat olvasásától. Éjszaka volt és kezdtünk pakolászni ki az autóból. Meghallgattam a jókívánságokat. Nagy nehezen átmentünk mindenféle vacakságon. És jött a felszállás. Anyáék elmentek mert kezdett virradni. Felszálltunk a gépre.
Elhelyezkedtünk szépen. Felszálltunk. Fura érzés volt repülni. Valahogy mindig is szerettem volna. De nem így. Csak úgy mint a madarak.
Néztem kifelé az ablakból. Ahogy minden távolodik. Egyre messzebb. A táj gyönyörű volt. A fák...a mezők... a tengerpart.... olyan.. mesés.. Jézus ég. Én a tájat bámulom miközben mellettem ül a világ legcukibb pasija? Felé fordultam. Engem nézett, azokkal a gyönyörű sötét szemeivel. Rabul ejtett. Odahúzódtam hozzá, arcomat a vállába temettem. Beszippantottam finom illatát. Nem tudom mit nem bírnak benne. Megfogta a kezem és megszorította.
- Izgulsz már? - felnéztem az izgatottságtól csillogó szemeibe. Pislogtam egyet.
-Elárulod hova megyünk? - úgyis elmondja. Eddig apa miatt nem mondta el. Ő a híve ezeknek a meglepetéseknek.
- Nem. Titok. -Mosolygott pimaszul.
-Naaaa kérlek -közelebb csusszantam hozzá.
- Na jó... Belláék is ide mentek nászútra. Esme szigetére.
- Hűűűűű. -Esmének vans zigete? Nem is tudtam.
- Most te válaszolj. Izgulsz?
- Igen. -elvigyorodtam. Hogy ne lennék boldog?
Visszadőltem a vállára.... Arra ébredtem hogy a stewardess bemonta hogy mindjárt megérkezünk Rioba.
Leszálltunk a gépről.
-Ugye mostmár úszunk? -imádtam úszni. És Jake is jól úszott.
- Nem... Edward ragaszkodott hogy hajóval men....
-Apám mond meg mindent? - néztem rá felvont szemöldökkel. - nem kell megtudnia.. Persze ha Te is szeretnéd.... Meg tudod az utat.
- Keressünk egy kihalt tenger part részt. Ott átváltozok és mehetünk.
- Bőröndök? -néztem rá... ó-ó. Ez így nem jó. - Várj... Elküdetjük a csónakossal.. Mi meg azt mondjuk változott a program. Naaaa? -kérdőn felvontam a szemöldököm.
-Okos...- rámvigyorodott és megcsókolt. Ránéztem. Odaadtuk a csomagokat, majd elindlutunk.
- És ha észrevesznek? - elönött az adrenalin. Óceánban fogunk úszni ahol millió hajó lesz...
- Nem fognak.
Átváltozott én meg fürdőruhára öltöztem. titokban felhúztam, de Alice le akarta szedni rólam.. Még jó hogy anya a védelmemre kellt, így magamon hagyhattam a fürdőruhát... De abból is Alice külön válogatott ki egy nagyon szexi darabot...
Belecsobbantunk a vízbe. Elkezdtem hajtani magam a lábammal és a kezemmel... Addig voltam a víz alatt ameddig a levegőm engedte. Amikor felemelkedtem levegőért észrevettem Jake aggódalmas pillantását, majd a megkönnyebbült sóhaját.
Elmosolyodtam majd lebuktam a víz alá. Kinyitottam a szemem... Gyorsan hozzászoktam a vízhez. Pislogtam párat majd alább merültem. Gyönyörű, színpompás halak menekültek előlünk. A hajam fátyolként hullámzott utánam ahogy úsztam. Elvigyorodtam. Ez a nap.. tökéletes..A tegnapi is az volt... Bár Aroék és Stefanék viselkedése zavart kicsit.. Aroé olyan volt...mintha félne valamitől... Stefanékén pedig győzelemittas mosoly terült el... Mintha csatát nyertek volna a Volturi felett....
Amikor feljöttem levegőért hátra pillantottam. Messze volt a part... Jakere néztem, aki nagy élvezettel szelte a vizet. Most, hogy nem volt kockázat szivesen úszott. Lemerültem. Eldöntöttem, hogy leúszok a fenékig. Izmaimat megfeszítve úsztam. Leértem, de égette a tüdőmet az oxigén-hiány. A víz felszínre alig értem fel. Kapkodtam a levegőt. Jacob aggodalmas pillantásokat vetett felém.
- Mikor érünk oda? Messze vagyunk? -nem mintha fáradt lennék.
Jake válaszul megrázta a fejét.
A vizet kémleltem hááátha... Úgy döntöttem a felszínen maradok.
És egyszer megpillantottam. Esme szigete....
- Ki ér oda hamarabb?
Jake rámnézett és előredőlt, és is követtem a példáját... Viszont rá kellett jönnöm... Nagyobbak a mancsai.. De legalább sikerélménye lesz.
Én is beleadtam mindent. A sziget egyre közeledett... Kevesebb mint 1 km.... Gyorsan odaértünk... Holtversenyben - valószínűleg Jake visszavett egy kicsit. Kifeküdtem a partra.
-Huhh....Fárasztó volt... Kellemesen fárasztó.
Ránéztem... Koncentrállt...
- Miaz?
Fejével elmutattott az óceán felé...
-Oooo....
A hajós jött. Elbújtunk. Ő szépen bevitte a cuccainkat. Miközben a rejtekhelyemből figyeltem Jake átválltozott. Odajött mögém és átölelt. Rámosolyogtam.
Besétáltunk a házba, ő felöltözött... Én meg levetettem magam az ágyra. Kifújtam a levegőt... Milyen gyönyörű ágy... Nagyot nyeltem és Jacobra néztem.

~ Solar Flare ~ Kilencedik

~ Ház ~

Reggel csak úgy kipattant az álom a szememből. Egész este alig aludtam valamit, viszont úgy 3 órával ezelőtt elnyomott az álom. Rengeteg mindenen gondolkoztam. Legfőképpen azon hogy hova megyünk. Majd útközben kifaggatom Jacobot. Ő úgyis elmondja ha nagyon nyaggatom. Egyébként is, apa ötlete volt, hogy tartsuk titokban... Állítólag anyával is ezt csinálta... De ez az ÉN nászutam, nem az ÖVÉ! Figyeltem az erdei házunk ablakából azt, hogy hogy kel fel a nap, és milyen aranyosan énekelnek a madarak.
Anya jött be mosolyogva.
-Itt az idő! Indul... notok kell..
- Frankó. Valami strapabíróba öltözözök, ha sokat kéne futni vagy esetleg úszni... -Nem titkolom, szeretem a különleges dolgokat. Ebben nem hasonlítok anyára. Ő mindig a szerény dolgokat választotta. Esme.... Jézus isten! Esme! El is felejtettem az ajándékát!
Felpattantam anya furcsán nézett rám.
- Most mi a baj?
- Esme. -még mindig sokkos állapotban voltam. Hogy lehettem ilyen bunkó! Elfelejteni megnézni az ajándékot!
Felrángattam egy nadrágot magamra, és egy pólót. - ezt lecserélem majd. -közöltem anyával
Amint kiléptem a házból tudtam, Jake is ottvan.
- Jacob! - visítottam - Esme ajándéka!
Pár pillanat múlva Esme és Jacob jelentek meg nagy vigyorral az arcukon.
- Tudtam hogy eszedbe fog jutni - szólalt meg Esme.
- Jézus ne haragudj. Annyira izgultam az esküvő miatt! -erre nem volt mentség. Tuti bunkó vagyok... Egy bunkó félvámpír....
- Nem késtél el semmivel. - már az erdőben suhantunk. Mellettem ott baktatott a farkas.
Esme lefékezett.
- Most csukd be a szemed.
Engedelmeskedtem. Még tettünk pár lépést előre egy kanyar jobbra, előre, majd még egy kanyar balra, végül egy jobb kanyar.
- Kinyithatod....
Ehhez foghatót életemben nem láttam. Hatalmas emeletes ház egy tóval, egy kis szép kerttel ami szélét fák szegélyezték. Gyönyörű mesébe illő ház. Nem túl kirívó mégis elegáns.
- Esme... Ez gyönyörű - mondta Jake. Láthatólag ő is sokkolva volt. Meg sem bírtam szólalni, mert akkor biztos elsírom magam. Ehelyett csak átöleltem, de tudtam ő így is megérti hogy mennyire hálás vagyok.
Körbenéztünk majd visszaindultunk. El kellett kezdeni pakolni. Közben elmondták hogy a ház egy nagy közös ajándék. A hálószobák -igen több is van - Rosalie és Emmett ajándékai, Alice és Jasper a gardróbot és a fürdőszobákat ajándékozta anya és apa a garázst és az autókat, míg Esmetől és Carlisletól az összes többit. Felkaptuk a bőröndöket és beszálltunk az autóba.

~ Sowstorm ~ Második

~ Kirándulás ~

Aro és Felix elmentek a Cullenék esküvőjére. Micsoda szánalom!Létrehoztak egy félvér gyereket és hozzáadják egy korcs kutyához! És még normális vért sem isznak! Persze Aro meg akarja szerezni magának a gyereket - vagy már "felnőttet" - hiszen egyike lehet a különleges gyűjteményének - aminek én is tagja vagyok, csakhogy a legkülönlegesebb tagja.
Lépteket hallottam. Erőteljes, mégis puha lépéseket amik egyenesen felém közeledtek. Eleinte bosszankodtam hogy felrisztottak töprengésemből, de rájöttem hogy Demetri jön.
Végignéztem magamon. Makulátlan külső, mint mindig. Arcomra hideg nemtörődöm álarcot erőltettem. Megfordultam amikor közel ért. Ránéztem. Arcán féloldalas mosoly terült el.
- Szia Demetri, mit szeretnél - a hangom kissé sem volt olyan mint amilyenre számítottam. Ha legközelebb jobban kell figyelnem.
- Gondoltam megnézem élsz-e még. Aroék holnap hajnalban hazaérnek. - Hangja kissé sem volt olyan hűvös mint az enyém.
- Mint látod élek - ez az! végre sikerült kellő ridegséggel beszélnem. - Addig csak kibírjuk nélkülük.
- Háááát. Gondoltam elmehetnénk vadászni. - kicsit zavarodott volt.
- Minek? Nem vagyok éhes - Demetri miért akar VELEM vadászni?
- Értem. Csak ennyit akartam - megfordult és elsuhant.
Újabb léptek. Kicsit sem hasonlítottak az Ő lépteire. A fivérem volt...
- Mit akarsz? - néztem rá mérgesen
- Miért voltál olyan idióta Demetri... -a szó a torkán akadt miközben összeesett.
- Miért kellett volna másképp viselkednem vele? -sziszegtem összeszűkült szemmel.
- Hát mert úgy látom sokat jelent neked - vigyorgott sunyin
- Tévedsz. Semmit sem jelent - jól tudtam hazudni.
-Jane! Régóta ismerlek....
- Tévedsz! Te nem ismersz engem. Aki ismer az max Aro, de csak azért mert minden gondolatomat tudja - hajamat kiráztam az arcomból és magasra elemeltem az állam.
Alex homlokán ráncok jelentek meg miközben gondolkozott. Én megfordultam és elszáguldottam. A megszokott úton elrohantam az erdőben. Szerencsére senkivel nem találkoztam. Jó volt az erdőben suhanni, és utána kifeküdni egy nagy napsütötte mezőre. Hallottam a kocsikat, a Volterrai fő utca zaját ahogy emberek mászkálnak és azt ahyogy egy sikátorban egy öt férfi verekszik másik kettővel. Hallottam ahogy egy kocsmából kitántorog egy férfi majd elesik. Valószínűleg vérzik a feje. Mindenféle illatot hozott a szél. Különféle parfümök, hajlakkok, gyors kajáldák és kocsmák szaga kavargott a levegőben. Nem messze egy csapat őz legelt. Alattam egy vakond túrt, míg egy nyulat éppen most fogott meg egy róka. Kezdett esteledni.
Elmosolyodtam. Miért is ne? Felálltam és Saline félé indultam. Ha Volterrában nem is de a környező városban csak lehet. Átvágtam a hegyeken, az állatok pánikszerűen rohantak előlem. Egy kis őzgida nem volt elég gyors. Elkaptam. Vajon az állatokon is hat a képességem? A gida szenvedve esett össze. Elmosolyodtam. Felegyenesedtem és továbbmentem. Több állattal nem akadtam össze. Beértem és szétnéztem. Lelassítottam lépteimet. Pár srác figyelmét magamra vontam. Szuper, ez volt a szándékom!
- Héj! Te apáca! - ch... mondjuk tényleg arra hasonlítok így fekete köpenyben. Elvigyorodtam. Körbevettek. Hah! Fél perc alatt elintézhetném őket.
- Csajszi! Ha te apáca vagy akkooooooooor.... -itt egymásra vigyorodtak. Én is mosolyogtam, de nem néztem fel. A szemem elárulna.
- Cicaaaaa nézzzél már feeel! - megráztam a fejem.
- Elvitte a cicus a nyelved? Az nemjóóó.
- Minek dumáljak részeg disznókkal? - mondtam hidegen
- Huhuuu! De kis rideg valaki. - egyre közelebb jöttek.
- Mert milyen legyek?
- Háááááát. felröhögtek. Most jöt el az idő.
Felemeltem a fejem. A szemem félig csukva volt. A szám gúnyos mosolyra állt.
- Hohóóóóó - oldalba bökdösték egymást, és megállás nélkül röhögtek
Akkor nyitottam ki a szemem amikor legjobban röhögtek.
Lefagyott a mosoly az egyik arcáról. Szeme tágra nyílt. Amikor a másik is rám nézett még röhögve bevetettem képességem. Kíntól szenvedve rogyott össze mint egy rongybaba. Ekkor már mind annyian figyeltek. Egy szempillantás alatt az összes ott feküdt. Én megfogtam mind a hat lábát és elvonszoltam egy sikátorba. Ott megpróbáltak feltápászkodni.- Hé babám ez nem tesz.... - teste megfeszült a kíntól, szemei fennakadtak. Egyik megpróbált elszaladni, de egy lépés után megtántorodott szeme a semmibe meredt és összeesett. Szerettem hogy mindegyik ember másképpen reagált rám.
Szépen sorjában mindegyiket megharaptam, és sokat ittam belőlük. Egyik sem tudott elmenekülni.
Átkutattam a zsebeiket és találtam az egyiknél egy kést. A sebeket át vagdostam, és többet csináltam, a ruháikat szétszaggattam. Állattámadásnak fogják írni az újságok...
Gyorsabban értem haza. A mámortól hogy kínozhattam szinte repültem...
Viszont az észleltem hogy van a közelemben egy vámpír. Viszont a szagát nem éreztem mert tele volt a ruhán vérrel, és a sikátort is betöltötte ez a szag. De azt észleltem hogy egyre távolodik. Nagyon nem is érdekelt. Ha még egy Volturi ellenes vámpír volt, akkor is simán legyőztem volna. Akár többel is.

~ Solar Flare ~ Nyolcadik

~ Esküvő ~

Amikor apával kiléptünk a szobából önkéntelenül az álmomra gondoltam miközben Alice szavai visszhangoztak a fejemben. Apa erősebben fogott.
Kiűztem a gondolataimat és erőt vettem, felemeltem a fejem körbepillantottam. Csak tömeget láttam, és amikor Jakere pillantottam...
Szívem kihagyott egyszer, a tömeg összemosódott... Biztos mindenki hallotta hogy mekkorát dobbant a szivem, mivel csak vámpírok és vérfarkasok voltak jelen...
Odamentünk és apa elengedte a kezem... Hirtelen furcsán gyengének éreztem magam. Láttam hogy apa tétovázik hogy visszajöjjön-e mellém, de én erősen elutasítottam gondolatban.
A pap belekezdett a szövegébe. Sosem értettem miért kell beszédet mondania a papnak. Rásandítottam a papra, miközben Jaket figyeltem. Észrevettem, hogy a pap egy ember. Elkerekedett a szemem. Nyilván több vámpír gondolja úgy hogy legszívesebben iderohanna. És akkor déja vu érzésem támadt. Nagyot nyeltem. Mindjárt berontanak a Volturik! A pap monológját rettegve hallgattam... Kimondtam az igent úgy hogy észre sem vettem.
Félelmemből a gratulációk zökkentettek ki - nem mintha zavart volna. - először szüleim jöttek oda, majd a családi kör, végül a barátok. Nyakamat nyujtogattam Zafrina után. Jöttek a gratulációk olyanoktól is akiket csak még akkor láttam amikor meg kellett védeni engem a Volturitól. a Románok is itt voltak. Kezet fogtak, majd egyszer csak Aroval találtam szembe magam. Megfogta a kezem, és kicsit tovább tartotta ott... Hm. Nyilván a gondolataimban olvas. Felemeltem a fejem, és megláttam apát és anyát akik kézen fogva álldogáltak és fután néztek rám. Elmosolyodtam. Aro elengedte a kezem. A következő Felix volt. Tőle kicsit féltem... Eléggé ilyesztő volt. De gyorsan végzett velem. Utánanéztem, láttam hogy Jake kezét éppen hogy érinti. Aro biztosan kihasználta az lakalmat és kutakodott egy kicsit Jake fejében.
Beszélgettem egy két ismerőssel, jó volt újra találkozni Tanyáékkal.
Körbenéztem, és a szemem megakadt Aron és Felixen ahogy valamit néztek. Először azt hittem vérfarkasokkal néznek farkasszemet, de ahogy követtem a tekintetemmel láttam hogy Stefant és Valdimirt nézik akik ugyan olyan üveges tekintettel bámulnak vissza. Felix szemében volt valami gyűlölet Aroéban kíváncsiságot, míg a két román szemében várakozást láttam.
Megkerestem apát a szememmel és láttam hogy összevont szemöldökkel méregeti a két vámpírt.
Kiűztem a fejemből a képet, táncoltam Apával, Jacobbal, Emettel, Jasperrel és még rengeteg vámpírral.
Alice egyszer odajött karonragadt és elvonszolt.
- Ágyba azonnal! Holnapra ki kell pihenned magad!
-De én még táncolni akarok! - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.
- De igenis lefekszel. Átnézed a cuccodat hogy meg felel-e. Nem vagyok hajlandó azt hallgatni megint hogy csupa olyan cuccot pakoltam ami nem használható- mérges hangon akart megszólalni de a végére elmosolyodott.
- Jó, de nem tudom hova megyek, mennyit fogunk kirándulni...
- Semennyit! Nászút Nessi, NÁSZÚT!!! - folytotta belé a szót.
Úúúúúh. Nem is akartam erre gondolni... szívem mélyén tudtam hogy várom, de egyre inkább elhatalmasodott rajtam a pánik. Olyan voltam aki alig izgul, így elég érdekes volt több hetet remegő gyomorral tölteni.
Lefeküdtem, de mielőtt elaludtam volna Alice és Rosa valami fura illatú kenceficéket kentek rám. Reméltem hogy nem kísérleti alanyként használnak egy kozmetikai cég megbízásából, de amikor 10 perce vámpír-sebességgel kenegettek kénytelen voltam leállítani őket.
Majd szépen lassan álomba merültem.

~ Első ~ Snowstorm

~ Kín ~

Mindig is tudtam hogy szeretem. Ő volt mindennapjaimban az egyetlen jó. Az egyetlen szín fekete-fehér életemben.
Viszont erről senki sem tudott. Na persze. Még el is mondjam mindenkinek. A fivérem valószínűleg ki is akadt volna, Aroról nem is beszélve. Ő biztosan tudja a gondolataimból, de átsiklik rajtuk - szerencsére. Úgy éreztem helytelen ez az érzelem. Én, akit mindig is a keménységéről, és a kegyetlenségéről ismertek a vámpírok.
Mellesleg, ő biztosan nem szeret viszont. Próbáltam elfelejteni. Sokszor belegondoltam, hogyha ember lennék, akkor rég elfeledtem volna. De ezt kihessegettem a fejemből. Én halandó? Na neeee.
Ezért keveset gondolok rá. Elterelem a figyelmemet, nem nézek rá. Egyre jobban megy. Bár amikor egyszer-kétszer rajtakap amikor őt nézem... Kínos pillanatok.
Biztos vagyok benne hogy érzelmem viszonzatlan marad. Majd jön egy új halhatalan akinek köszönhetően ki tudom törölni emlékezetemből Demetrit. Csak jönne már!
Amikor ma meghozta a túrístákból álló ebédet Heidi szokás szerint összegyűltünk egy helyen.
Beléptek Heidivel az élen a túristák majd amikor az összes benntvolt...
Imádtam hallgatni a sikoltásokat, amint rájönnek, hogy ez lesz életük utolsü perce.
Most is, mint mindig megcsapta z orromat a vér illata. Marta a torkom. Hallottam a megannyi szívverést, és hallottam a vr útját.
Kinéztem magamnak egy férfit.
Helyesnek is lehetett volna mondani. Napbarnított bőre, konditeremben edzett teste, barna, egyenes haja kicsit hosszabb volt, és kócos, végei eltöredezettek a sok vasalástól, szeme mogyorú színű, mandula alakú, ajkai pirosak és teltek. Belenéztem mélyen a szemébe és kínok közt esett össze. Elég sokáig élveztem vonaglását, és segítségkérő kíáltásait. Majd hagytam. Talprarántottam, majd minden hátsó szándék nélkül szemébe néztem. Elmosolyodtam, és már ott is voltam.
Ajkaimat a nyakára tapasztottam, és átharaptam gyenge, emberi bőrét. A vér ízét megéreztem, és elkezdtem inni. Majd amikor már elfogyott belőle, új alany után néztem. Egy lány volt. Gyönyörű volt, a maga emberi-csunyaságát leszámítva. Aranyszőke hosszú göndör haj, alig egy-két töredezett hajszál. Megéreztem rajta a különféle parfümök, és krémek illatát, amik igen facsarták az orrom.
Őt jobban kínoztam. A srácot nem annyira, csak éppen amennyire muszály volt.
Amikor már félő volt hogy eszméletét veszi hagytam. Szemét kinyitotta. Rettegett, remgtek a lábai, kezei. Kisimította haját arcából, és rám nézett. Majd szorosan behunyta, és nem nyitotta ki. Odamentem hozzá.
- Nyisd ki- sziszegtem
Tagadóan megrázta a fejét.
- Nem foglak kínozni. Nyisd ki! - a mondatom kérőből parancsolóbá ment át.
A lány kinyitotta rásnyire, majd még jobban. És akkor csaptam le rá. De előtte láttam azt a rámült villanást a bíborvörös szemeim láttán.
Miután végeztem a lánnyal felegyensedtem. Nem igazán maradtak még ehető eberek, de nem mintha szükségem lett volna újabb adag emberre. Úgy éreztem jóllaktam.
Szememmel Demetri után kuattam. Amikor megtaláltam meglepődve vettem észre, hogy ő is engem nézett. Mind a ketten elkaptuk tekinetetünket. Végignéztem magamon. Elég véres lett a köpnyem, de hát ez van...
Mi van ha éppen a srác lett volna aki megöli érzéseimet Demetri iránt? Remélem nem.. Mert akkor végzetes hibát követtem el.
Viszont jó volt kínozni embereket. Legalább ők is ugyanúgy szenvednek mint én...
Csak hogy úgy tűnik én örökkön-örökké szenvedni fogok míg ők csak pár percig...