~ Solar Flare ~ Hetedik

~ Előkészületek ~

Felébrettem reggel teljes nyugottsággal. Alice berontott.
-Itt a nagy naaaaaaaaaaaaaaaap! - mondta ragyogó arccal.
Elkezdett forogni a gyomrom, szédültem, és a szívem vad táncba kezdett.
- Mi a baj? - kérdezte zavartan.
- Semmi. - mondtam miközben megpróbálltam összeszedni magam. - Csak.. izgulok- vallottam be.
- Már kezdtem aggódni, hogy beteg lettél... Lényegtelen, nyugodj le, és kezdjünk készülődni - ragyogott fel az arca.
Össze-vissza kent rám mindenféle kenceficét, én meg becsuktam a szemem és megpróbáltam ellazulni.
Hirtelen egy templomban találltam magam, ahol mindenki ott volt, szépen kiöltözve, rajtam meg hatalmas fehér ruha. Elindultam az oltár felé, gondosan ügyelve minden léptemre.
Amikor odaértem Jake mellé elvigyorodott. Gyönyörű mosolyára a szívem ugyanúgy reagállt mint álltalában.
A pap elmondta a szövegét, és amikor ott jártunk, hogy kimondjuk az igent Voltur vámpírok rontottak be, és nagy káosz alakult ki.
Alice rángatott vissza a valóságba.
- Nessie, jól vagy? - nézett rám gyanúsan.
- Igen, persze, csak rosszat álmodtam.
- Remélem Jacob nem rontja el az esküvőt azzal, hogy estig fennt volt a kutyáival. - fintorgott Alice. Tegnap volt Jacobék legénybúcsúja. Sokáig hallgattam az üvöltésüket, és engem is el akartak rabolni, de Alice és Rose elzavarták őket, mondván, mit képzelnek, hogy fog kinézni a menyasszony.
Tovább hallgattam Alice dumáját, és hálát adtam, hogy ő nem gondolat olvasó. Közben azon agyaltam, hogy végül meg hívtuk-e a Volturit az esküvőre. Remélem nem...
- Alice... A Volturik meg vannak hívva az esküvőre?- Bukott ki belőlem a kérdés.
- Igen, persze. Majd pont őket nem hívjuk meg, miközben nemrég életben hagytak minket. Mondjuk szerintem nem jönnek el, de illett elhívni.... -mondta, mondta. - Gyere öltözz fel, utána megcsinálom a hajad.
Belebújtam a csodálatos ruhámba, utána meg elkezdett babricolni a hajammal.
-Kééészeeen vagy! - Rikkantott fel.
- Alice, mond, hány óra van?
- Kettő óra lesz nem sokára, úgyhogy még éppen időben vagyunk. Rose, gyere!
Rosalie fellibbent, felrakta rám az ékszereket, majd Aliceszel összenéztek.
-Miaz? kérdeztem
- Gyönyörű lettél.
-Perszeee! - nem hittem nekik. Egész családom vámpírokból - na jó, és vérfarkasokból - áll, természetes, hogy én vagyok a legcsúnyább, mondjuk messze felülmúlok minden emberi lényt.
Szerintem - nézett Alice Rosera
Lehúztak egy hatalmas tülörről egy nagy lepedőt.
És ott állt egy nő, fehér ruhában, gyönyörű hajjal, és sminkkel. Nem, ez nem lehetek én. Talán elmondhatom, hogy kezdtem vámpír szépségűnek érezni magam.
- Hűűű.- elakadt a lélegzetem.
Kopogtattak.
- Gyere be Edward.
Apa lépett be.
- Nem semmi. Indulhatunk?
- Megérkezdek a kutyák?
-Igen.
Kezemet a karjára tettem, és elindultunk...

~ Solar Flare ~ Hatodik

~ Ajándék ~

Mivel Jacob nem váren él, hanem rendes emberi ételt fogyaszt, ezért ma elmentünk egy közeli Supermarketbe.
Kézen fogva toluk a kocsit, és amit éppen úgy gondoltuk, hogy kell azt beraktuk a kocsiba. Jake még mindig nem szokta meg, hogy nem kell spórolnia, azt választ amit akar.
A szívem minden nap egyre jobban, és hangosabban dobogott. Mindjárt esküvőm lesz. Esküvőm! El sem tudom hinni.
Amikor felpillantottam arcára azt láttam hogy valamin jól mulat.
-Mit nevetsz? - kérdeztem meglepődve. Talán tudja hogy majd' összeesek, úgy izgulok?
- Mit nem adnék ha csak pár percre belelátnék a vásárlók gondolataiba. - mondta szinte nevetve.
- Ugyan miért? - összeráncoltam a szemöldököm, miközben levttem szokatlan lassúsággal egy tejet a polcról.
- Minden ember úgy néz ránk, mit valami ufókra. A pasik megbámulnak téged, a csajok engem. Mondjuk eléggé feltűnőek vagyunk - mondta miközben megpuszilta a fejem tetejét. - Én egy túlméretezett indián vagyok, Te meg valami sápadtbőrű csajszi, mint a hófehérke barnább hajjal.
Körbenéztem. És tényleg. A fiatal gyerekektől az idősekig szinte mindenki ránk-ránk nézett. Egy kisgyerek megráncigállta az anyukája pulcsiját, és ránk muatott.
- Anyuuuuu! Miééért olyan magas a fiúúúú? És miért ilyen sötét bőrűű? - kérdezte gyanakodva- olyan félelmeteees!
- Jaaaaj, kicsim halkabban, és ne mutogass! - korholta le az anyukája - szeretnéd ha meghallanák? Akkok félhetsz!
Elmosolyodtam. Mindenki suttogva beszélt rólunk, és azt hitték, hogy nem halljuk.
Miután a pánztáros is megbámult minket, hazamentünk.
Otthon Esme ragyogó arccal fogadott, és megkérte az egész családot, hogy gyűljünk össze.
Mi a fene... De legalább mentett Alicetől aki valamit még akart velem babrálni.
- Nessiekém. Nem tudom, lehet hogy illetlenség, de szeretnénk átadni a nászajándékodat, még ma.
Kis korom óta mindenki elhalmoz ajándékkal, így nem igazán hozott zavarba eddig, de ez igen. A szevem úgy vert mintha meg akarná dönteni a rekordot.
- Óóóh. Igazán nem kellett volna.
Esme előre lépett.
- Sok-sok szeretettel, remélem tetszeni fog. - láttam rajta, hogy iszonyú ideges, miközben egy apró dobozkát adott nekem. Nyilván ékszer.
- Köszönöm szépen! - mondtam és kinyitottam a dobozt. A várt nyaklánc helyett egy kulcs volt benne.
Egy ház kulcsa....

~ Solar Flare ~ Ötödik

~ Emlékek ~

Tökéletes életemet egyetlen felhő sem borította. Minden nap minden perce hibátlan. Bár... Kissé egysíkú volt. Anyáék azt akarták hogy járjak suliba. Belementem. Mi rossz történhet?! Apáék milliószor jártak suliba. Tehát jövő ősztől gimis leszek. Itt Forksban.
Egyetlen aprócska felhő mégis volt. Nem mertem rá gondolni. Nemsokára költöznünk kell. Hiszen már így is túl sokáig maradtunk itt. Mi lesz Jakekel? Ő a falkavezér. És elhagyni nem fogjuk egymást. Itt maradok egyedül? De mit mondanánk? Hiszen arról, hogy Jacobbal együtt vagyunk a családon kívül senki sem tudja. Sőt, a legtöbben rólam sem tudnak. Szép kis öt éves lennék.
Nem hoztam fel neki, mert nem akartam szenvedtetni. Majd ha eljön az idő dönt.
Addig is meg kellene szerveznem az esküvőt, még az iskola előtt. De ezt a feladatot Alicere bíztam, és ő örömmel fogadta. Imád szervezkedni.
- Alice! Egy feltétellel szervezheted az esküvőt.
- Mi az?
- Minél hamarabb legyen. Ha lehet hamarabb mint 1 hónap.
- Meglesz!
- Ja és kaját ne felejts el rendelni! Jó sokat, mert hát tudod, a farkasok rettentő éhesek! - mosolyogtam, és adtam egy puszit a jövendőbeli férjemnek. jézus! Nemsokára Mrs Black leszek. Renesmee Black. Egész jól hangzik.
- Ha Alice gyorsan szervez, hamarabb lesz esküvőnk mint Saméknek. - mondta Jake.
- És hamarabb mint a születésnapod! - világosítottam fel.
- Jéééé tényleg... - nagyon csodálkozott. Én meg azon agyaltam, hogy mit vegyek neki. A szemem sarkából láttam, hogy apa kacsint egyet. Tehát neki van ötlete. Remélem nem csak az hogy ő mit ad, hanem az is hogy ééén mit adjak. Vagy esetleg Alice tud valamilyen jó ajándékot?
Alig láthatóan bólintott.
- Őőő... Mikor újítjuk fel Billy házát? - kérdeztem
- Te nem. Akkor nászúton leszel Jacobbal.- mondta apa.
Jaaaaj.. nászút...khm.. ebbe bele se gondoltam. Persze ebbe bele kellett volna gondolnom. De apa mit szól hozzá? Odapillantottam a szemem sarkából. Jót mosolygott. Nyilván Jakenek is ez járhatott az eszébe.
-Nessie! - szólt anya - hazafelé meglátogathatnátok Zafrináékat!
- Jééé! Zafrinaa! Hogy elfeletkeztem róla! De hazafeléé? Tehát Dél-Amerikába megyüünk? - csillant fel a szemem. O-o. Nyilván valami rosszat mondott anya, mert Jacob úgy nézett rá mint aki legszívesebben megölné.
- Rosszul mondtam. Miután hazajöttetek. - anya nem tudott jól hazudni.
- Tanyaékhoz is el kéne menni! - Csatlakozott hozzánk Carlisle, miközben leült a fehét bőrkanapéra Esme mellé aki felpillantott rajzairól és elmosolyodott.
- Volturihoz nem kéne elmennünk? Ccsakhogy lássák, hogy nem ártottam senkinek. - ha már itt tartunk, úgy gondoltam ezt az ötletemet is bevetem. Hiszen, mi baj lenne belőle?
Nagyon jól emlékszem rájuk. Sápadtak, és szemük vörösségét mintha valami szürkeség takarná, amit emberi szem nem igazán venne észre. Rengetegen voltak, de sokan csak szemtanuként voltak ott. Legjobban Arora emlékszem. Kapzsi, vörösen izzó szemeit az enyémbe fúrta amikor megmutattam neki, hogy növök, és hogy nem vagyok ártalmas. Mindent akar ami új. A farkasokat is házörzőnek használta volna. Viszont volt ott egy lány, aki félelmetesebben nézett ki mint a többiek. Erősen összpontosított ránk, egyre jobban összehúzta a szemét, majd fogcsikorgatva másik barátunkra nézett.
Az emlékek hirtelen öntöttek el, és próbáltam visszarángatni magam a házba. Apa összeráncolta a szemöldökét, gondolom ő is visszagondolt. És akkor egy újabb emlék jutott eszembe... Anya ott feküdt, véresen, és megfogott. Én pedig megharaptam.
Utána Rose vett karjaiba, és akkor láttam meg Jaket először. Már akkor is tudtam hogy mindig szeretni fogom, és hogy rá számíthatok.
Visszarángatta magam a valóságba, és nem hagytam újra elkalandozni a figyelmemet.
Apára sandítottam. Ő fájdalmas arccal nézett maga elé, de senki nem vette észre a hangulatváltozását, kivéve Jasper. Kérdőn nézett ránk, de én csak mosolyogtam egyet, és igyekeztem nyugodt lenni, de ebbe ő is besegített, küldött egy adag boldogságot.
A beszélgetést Alice szakította félbe:
-Hahó emberek! Ha minden igaz, hétvégén megtartjuk az esküvőt! Bella, Rose, Nessie! Azzonnal indulunk ruhát próbálni! Hoztam egyet. Te meg, kutya ülsz, és nem lesed meg!
- Természetesen főnökasszony!
Rose nem jött.
- Hol van Rose? - kérdeztem
- Őőőőő. Emettel van.
Értettem. Mondjuk gondolhattam volna.
Beléptem Alice szobájába. Elakadt a lélegzetem. Ott volt felakasztv egy fogasra egy gyönyrű ruha. Vállatlan hófehér, mell alatt húzott.
- Alice..... Ez...Gyönyörű!
- Igen az. Nem baj, ha megyek? Még külföldről papot kell hivatnom. - hadarta- Esme! Megrajzolnád, és megírnád a meghívókat? Egyedit szeretnék!
- Természetesen! - válaszolt, és már ott sem volt. Gondolom valami papírért ment.
- Késő van!- mondta anya.
Leszaladtam adtam Jakenek egy csókot.
- Szia! Jóéjt! -köszöntem el.
- Jóéjt!Szeretlek!
-Én is szeretlek! pár nap, és esküvő!
Hazamentünk anyáékkal, és bezuhantam az ágyamba. Régi emlékeket kerestem Jacobról. Végül álomba merültem.

~ Solar Flare ~ Negyedik

~ Meglepetés ~

Közeledett a születés napom. Carlisle előtte pár nappal bejelentette, hogy valószínűleg nem növök többet. Szuper. Végre fejlődés nélkül élhetem tökéletes életem.
Amikor reggel Jake bejött láttam, hogy apával beszélgetnek. Jake beszélt, apa hallgatott, és kisebb fejbiccentésekkel válaszolt. Amikor elmentünk sétálni rákérdeztem:
- Miről beszélgettetek?
- Sam kilép a csapatból. Nem akar többé farkassá változni, így én veszem át a falkát.
- Hogy-hogy? -ámultam el. Sam a falkánál talán csak Emilyt szerette.
- Emily öregszik. És vele együtt akar meghalni, nem élni utána még sokáig.
- Mert... Ha nem változtok át... Akkor... öregedtek? És utána meghaltok? - elképedtem. De Jacob minden nap farkas lett. És erre figyelni is fogok, hogy legalább minden héten egyszer azzá válljon. Nem akarok nélküle élni.
- Igen. És most sok fiatal tagnak mondtam, hogy jobb lenne nem átváltozni, mert sokan vagyunk. Vannak akik képesek rá, és már elég régóta emberek.
- Akkor ez lényegében jó is, nem?
- De, bizonyos szempontból. Csak olyan erős kötődés jön létre köztünk, hogy nagyon nehéz otthagyni a többieket.
- Értem...
- Nesiiiiiiiiiie!!!!!! - kiáltott Alice - Gyereeeeeeeeeeeee
- Ajj. Ruhapróba. - sóhajtottam. Ez mindennapos tevékenység. De most, hogy szülinapom lesz, különleges ruha kell.- De csak szerinte...
Amikor bementünk Rose rögtön elkezdett ráncigálni, hogy menjünk fel.
Hát sima ruha. Nem tudom mit kell odalenni tőle. Szürke, alja fodtos, térd felettig ér. Egész szép.
- Mond, mire kell ez?
- Hááát. Esküvők lesznek majd. anyudék is biztos újra összeházasodnak.. Na meg Emily, és Sam!
- Értem. -tehát nem a szülinapomra kell.
Kikészítettük a jövő hét ruháit. hiszen azt előre tudni akarta a nagynéném. Mit nem akar előre tudni. - mintha nem ismerné a jövőt mindenkinél jobban.
Elköszöntem Jaketől egy búcsúcsókkal, majd elmentem zuhanyozni, utána aludni.
Másnap felébredtem. Húúú. 6 éves vagyok. Mondjuk Tök ugyan olyan mint 5 évesnek lenni. Belegondoltam. A legtöbb gyerek most jut el oda, hogy folyékonyan beszél, rajzol, és számol...
Kikászálódtam az ágyból. Arra számítottam, hogy amint kilépek hatalmas meglepetéééééééés! ordítást kapok. Síri csend. Mindenki ugyanúgy tesz vesz. Nagyon csodálkoztam...
- Jake ma nem tud eljönni... Valami dolga akadt... - szólalt meg anya
- őőő. okés.
Könnyek csípték a szemem... Pont ma... De uralkodtam magamon.
-Elmegyek, sétálok egyet.
-Rendben.
Francba! Francba!
Lementem La Pushra.. Hallottam egy- két farkast a közelben.
-Szia!- köszönt egy ismerős hang. A kedvenc hangom.
-Jacob?! Nem úgy volt, hogy dolgod van?
-De... Te fontosabb vagy mindennél. - és amikor azthittem hogy megcsókol letérdelt
- Renesmee leszel a feleségem?
Elakadt a szavam... Váratlanul ért...
- Igen! Persze! - boldog vagyok. Felhőtlenül bolfog. Nem kellett volna se gyűrű, se semmilyen igéret. Anélkül is tudtamhogy szeretni fog. Örökké.
És akkor farkasüvöltés hallatszott. Először távolról, majd egyre erősödően közeledett. Egyszerre vagy húsz farkas vonyított. Aztán hirtelen abbahagyták.
Jake felvonta a szemöldökét és égnek emelte a szemét.
-Seth! -mondtuk ki egyszerre. csak is ő találhatta ki.
-Apáék mit fognak hozzá szólni? - kérdeztem. Még mindig élénken éllt az emlékezetemben amikor anya nekitámadt Jacobnak.
- Edwarddal lebeszéltem. Előtte nem mertem volna megkérni a kezed.
- És.. csak úgy simán belement?
-Hát... Volt egy kis félreértésünk...
-Ajjj.
- Neeem. Ne gondolj rosszra. Csak azt mondta, hogy úgy vehetlek el, ha kiveszem a részem a családi kasszából. És úgy értettem, hogy adok bele pénzt. Ő meg úgy gondolta, hogy veszek ki. Dehát, el akartalak venni, úgyhogy megígértem, hogy félreteszem a büszkeségem, és hagyom hogy felújítsák apa házát. - a végét szemforgatva mondta.
Elindultunk haza.
Amikor benyitottunk meghallottam a várva várt Meglepetéééést!. Hatalmas dekoráció, és egy nagy tábla: Boldog Születésnapot Nesiie!! Még tortám is volt. Mondjuk kedves volt Alicetől, hogy gondolt Jakere is.
Rengeteg ajándékot kaptam. Volt köztük egy kocsi, telefon és még rengeteg minden.
A nap végén hullafáradtan, de ragyogó arccal zuhantam az ágyba.
És akkor, fölpattant a szemem. Felemeltem a kezemet. Ott volt a gyűrűsujjamon a jegygyűrű. Gyönyörű volt. Elegáns, és csillogó. Tetszett. És akkor vettem észre, hogy a közepében egy farkas van. Egy apró, vonyító farkas. Elmosolyodtam. Felemeltem a telefont, és hívtam Jeket.
-Szia! Most néztem meg a gyűrűt. Gyönyörű!
- Már azthittem észre sem veszed.
- Ez csak egy tárgy. Önmagában semmit sem érne.
- Igazad van.
-Szerintem aludjunk, és holnap megbeszéljük.
-Rendben.
-Jóéjt!
-Jóéjszakát!
-Szeretlek!
-Énis szeretlek!
Boldogan zuhantam álomba, bár tudtam, a legtöbb ember álmaiban olyan világban él, amiben a vólásgban nem élhet. Én viszont a valóságnál nem tudok szebbet, és jobbat álmodni.

~ Solar Flare ~ Harmadik

~ Charlie elégedetlen ~

Kéz a kézben boldogan rohantunk hazafelé.
-ó! Jake várj! Charliehoz be kéne ugranunk! - Mondtam...
-Rendben. De őőm. Neki ne igazán említsük meg hogy együtt vagyunk!
-Szerintem sem.
Így Forks felé vettük az irányt. Hamar odaértünk a rendőrfőnök házához. Túl hamar.
Elengedtem a kezét, és bekopogtattam.
- Na végre! -hallottam a dörmögést benntről. Majd a lépteit, és a szívének egyre erősödő dobogását. A lélegzetvételét, és azt is, hogy már csak pár lépésnyire van az ajtótól. Anyáék már nincsenek itt.
Nyílt az ajtó, és a nagypapám nézett ki.
-Sziasztok! - köszönt - gondolhattam, hogy Jake is jön. -tette hozzá halkan, és azt hitte, mi nem hallottuk, de tévedett. - Minek köszönhetem a látogatásotokat?
- Már meg sem látogathatom a nagyapámat? -kérdeztem - egyépként régen jártunk erre.
- Nekem mondod? Ám Bella most ment el, úgy 10 perce Edwarddal.
- Nem sokára mi is megyünk.
- Hova ez a sietség?
- Hááát... Csak van egy- két megbeszélni valónk.
- Értem
-Szóval tényleg mennünk kell ,csak beköszönni jöttünk. Valamelyik nap, ha jobban ráérünk megátogatlak, ígérem.
- Persze persze.
- Én magam fogom elhozni Nessit, ha tetszik neki, ha nem! - mondta Jacob, csak hogy kibékítse Charliet.
Kiléptünk az ajtón és szépen lassan elindultunk hátrafelé, az erdőbe. Amikor jó sötétben voltunk, elkeztünk kicsit természetfeletibb tempóba sétálni.
Amikor hazaértünk, kézenfogva mindenki ránknézett, elmosolyodott, majd folytatta amit éppen alkotott. Aliceék nem voltak ott.
- Alice? Jasper? - kérdeztem
- Őőőőőm. Kitakarítják a házukat. -mondta anya miközben elvigyorodott, és megfogta apa kezét.
- Szerintem utána többet kell takarítani majd, mint előtte - vigyorgott Emett. - Nessi, nincs kedved elszaladni a kutyáddal egy ágyért?
Az említett kutya felvonta a szemöldökét.
- Em, lennél szíves abbahagyni a kutyázást?
- Jólvan naa.
-Voltatok Charlienál? - kérdezte anya
- Igen. Kicsit morcos, hogy ritkán látogatjuk.
ezzel le is zártuk a beszélgetést. Mi kiültünk az udvarra Jakekel.
- Jacob... Hogyhogy... Mitől van az, hogy kiskorom óta velem vagy? Minden nap?
- Bevésődés miatt.
- Azmi?
- Amikor megláttalak, olyan volt... mintha minden megszűnt volna, és csak te maradtál nekem.
- Ezért vagyunk mindig együtt?
- Igen. Nem bírom ki nélküled sokáig.
- Dejó... így biztosan nem hagyjuk el egymást. De.. ugye ez nem múlik el?
- Nem, szerencsére.
Odabújtam hozzá.
-Szeretlek -mondta
- Énis szeretlek.
És... ott kinnt, mindenki szeme láttára megcsókolt. Finoman, puhán, amolyan igazi első csók félésen.
Közben hallottuk hogy apa sóhajt egyet, Emett meg röhög, és valami olyasmit mondott hogy "lassan venni kéne nekik is egy házat"
Még beszélgettünk pár órát kinnt, utána bementünk. Szinte rögtön jöttek Aliceék.
Jake hazament, én meg lefeküdtem, és alig vártam a reggelt. Miért kell aludnunk... Miért nem vagyok igazi vámpír.. akkor minden percemet Vele tölthetném...

~ Solar Flare ~ Második

~ Viszonzás ~

Másnap reggel nagyon izgatottan keltem fel. Lezuhanyoztam, és vártam Jaket, mert minden szerdán együtt mentünk el vadászni. Szokás szerint pontosan érkezett, én meg lenyugtattam magam. Igen, szerelmes vagyok belé... Ránéztem apára aki vigyorgott, és közben Jasperre nézett, aki elhúzta a száját. Hát... Gondolom arra fogadtak, hogy hatodik születésnapom előtt vagy után leszek szerelmes. Apa nyilván az előttre fogadott, míg bátyja az utánra.
- Sziasztok! - Köszönt Jake. Rosalei mint mindig elfintorította az orrát, de ezt már megszoktuk.
Visszaköszöntek neki, és folytatták a dolgukat. Alice új dekorációt készített Esmével, Rose Emett ölében ült, Jazz Alicet figyelte, anya és apa Charliet készülte meglátogatni.
- Anya, majd Jacobbal benézünk mi is. - mondtam - ha végeztünk a vadászattal.
- Oké, de lehet, hogy mi addigra már nem leszünk ott.
-Rendben!
Elindultunk Jakekel, és én szokás szerint megpróbáltam új rekordot dönteni, abban, hogy minél hosszabban ugrom át a folyót.
A farkasom is beért, én meg elkezdtem szimatolni. Egy magányos őz volt a közelben, és néhány quileute farkas. Seth, Leah, Paul, Embry, és talán Jared. Sam biztos Emilyvel volt, vagy éppen csak nem éreztem. Hallottam a mancsaik puha dobbanását, és láttam hogy a mellettem lévő farkas éppen a többiek gondolatmeneteit hallgatja, és valószínűleg ő is beleszállt. Egyszer kicsit felmordult, biztos valami hülyeséget mondtak. Nagyon nem is érdekelt.
- Szagot fogtam. Egy őz. - mondta halkan.
Bólintott.
Elindultunk, és nagyot szippantottam a friss reggeli levegőből. Imádtam ahogy a szél az arcomba csap, és elmosolyodtam.
Pár perc múlva már ugrottam, és leterítettem az áldozatomat. Gyors kiittam a vérét. Csodálkoztam, hogy Jaket ez nem zavarja, de már biztosan hozzászokott ehhez.
- Jacob, visszaváltoznál? - kértem meg. Túl kell esnem rajta, és nem szeretném ha egy egyész falkányi farkas végighallgatná.
Félrevonult, és egy percen belül már ott is állt mellettem.
- Igen?
- Csak...őőőőm... beszélnem kell veled.
Elkerekedett a szeme, és elsápadt.
- Nyugi, semmi rossz.
Kicsit megnyugodott.
Leültünk.
- Izééé... Te szeretsz engem? - kérdeztem pirulva.
- Persze. Ez nem kérdés!- persze, hogy félreérti.
- Nem úgy... szerelmes vagy belém?
Becsukta a szemét, elmosolyodott, aztán elvigyorodott. Kinyitotta a szemét.
-Igen...- elkomorodott, és összevonta a szemöldökét - miért?
-Csak.. Tegnap rájöttem, hogy én is szerelmes vagyok beléd.
Talpra szökkent és kurjantott egyet.
-Ezaaaaaz! Őm. Bocsi. Csak olyaaan régóta várok erre.
Felkapott, és magához ölelt.

Mégsem olyan rossz a szerelem. Sőőőt. talán a világ legjobb érzelme...

~ Solar Flare ~ Első

~ Valami új ~

Mindig is tudtam, hogy szerencsésnek születtem. Ott voltak a szüleim, és a rokonaim akik ( pár kivétellel) vámpírok. Anya és apa mindenkitől megvédenek, Esme és Carlisle afféle nagyszülők, Emett az én elit mókamesterem, Alice és Rose a saját stylistom. Jasper... Őt igazából nem ismerem. És mellesleg félvámpír vagyok. És volt még egy dolog ami nem sok mindenkinek adatott meg. Egy farkasom és még jó pár másik akik bármikor megvéd. Jacob pont olyan biztos pont volt az életemben, mint a szüleim. A legtöbb időnket együtt töltöttük, és mintha a bátyám lenne. Volt már olyan is, hogy együtt aludtuk, apáék eleinte elég érdekesen néztek, de azután megszokták. Billy is nagyon kedves volt hozzám, ahogy a falka többi tagja is Emilyvel együtt.
Jacobbal mindig boldog vagyok, lassan öt éve.
Mostanában akár hányszor elment nagyon hiányzott. Egyre jobban. Viszont amikor találkoztunk remegett a gyomrom, és legszívesebben a nyakába ugrottam volna, annyira megörültem neki. Nem értettem mitől van ez. Nem is örültem neki. Valami új, és kiszámíthatatlan... Biztos velem van baj.
Amikor ma átölelt, elakadt a lélegzetem. Jasper, és apa kérdőn vonták fel szemöldöküket, majd egymásra sandítottak. Hát nem igazán nyerő ha az ember apja olvas a gondolataiban, és a nagybácsikája megérzi az érzéseit. Szíváááás.
- Nem mennénk el La Pusra? - kérdeztem. Ott legalább nyugottan végiggondolhatok mindent, nem kell agyturkász vámpírok elől rejtegetni a gondolataim. Gyakran lógtunk a tengerparton.
-Okéé!- vigyorgott - nagyot dobbant a szívem. Körbesandítottam. Valószínűleg mindenki meghallotta ezt a szív-ritmus változást. Egyre sürgősebbé vált a távozásom.
-Sziasztok! Majd jövünk! -rikkantottam, és már rohantam is ki. Jake mellettem változott át farkassá.
A part előtti erdőben visszaváltozott emberré, és gyalogosan ért utol. Sokat dumáltunk, de én inkább az arcát figyeltem.
Amikor hazaértem, szokásos búcsúölelés, nagyszívdobbanás, lélegzetkihagyás és pirulás után odamentem anyához, miközben a farkasom elment. Megérintettem anya arcát és megkértem hogy menjünk el sétálni. Kifelé menet mondtam neki hogy a pajzsot tolja ki körém is. Csodálkozott egy kicsit, de megtette. Nemsokára vámpír-hallótávolságon kívülre kerültünk és elkezdtem halkan magyarázni neki.
- Tudod, mostanában másképp érzek Jacob iránt. Ha meglátom görcsbe rándul a gyomrom, ha elmegyünk iszonyatosan hiányzik. És... ááááh. Olyan kínos, hogy még apa is hallja a gondolataim, Jasper meg megérzi az érzéseim. Bár, ő legalább tudja mit érzek, mert én nem.
-Nessikém, Te szerelmes lettél. Nem is tudod mióta várunk erre. Edward és Jazz fogadtak. Gondolom most perkálnak egymásnak.
-Ezt hogy érted?
-Minden ember életében eljön az a korszak, hogy szerelmes lesz.
-Uf. De ez jó? Nem abnormáliiiis? - nyavalyogtam.
- Jaaaaj. Mintha magamat hallanám. Ez természetes.
-És...Jake is így érez?
-Kérdezd meg. - mondta

Remegő gyomorral mentem aludni, és reméltem, hogy ő is úgy érez ahogy én.